Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

IX. Fejezet - Korunk — a XIX. és XX. század — bencés élete: succisa virescit

selmanium alapkőletételére Rómába érkezett kb. 100 apát előtt Dusmet — akkor már bíboros érsek — ismertette a pápának a korábbihoz viszonyítva enyhített bulla-fogalmazványát, melyhez az apátok hozzászóltak — megjelent a „Summum semper" kezdetű bulla, mely a bencés egység reprezentálására az „abbas primas" állását létesítette. Az abbas primas a római S. Anselmo apátja s a bencés szerzetesség vezetője lett. Erre vonatkozó jogkörét az „Inaestimabilis" kezdetű bulla abban határozta meg, hogy a kongregációk prézesei, elnökei ötévenként jelentést tesznek neki kongregációjuk állapotáról s azokat sürgős szűkség esetén meg is vizitálhatja. A prézesek vagy apátok esetleges nézeteltéréseit fölülvizsgálja és megoldja. Az első abbas prímást 1893-ban XIII. Leó nevezte ki gr. Hemptinne Hildebrand — akkor még a beuroni kongregációhoz tartozó — maredsousi apát személyében, utódait (v. Stotzingen Fidél marialaachi, Kaelin Bernát muri-griesi, Gut Benno einsiedelni, Rembert Weakland st vincenti apátot) azonban már az apátok választották 12 éves időtartamra. A saját kongregációjuk szervezetében is jobban centralizáló és erősebb reformirányzatot képviselő beuroni és solesmesi vezetők rajta voltak, hogy az abbas primas joghatósága növekedjék, hogy valódi rendfőnökké váljék. Ennek jelét láthatjuk abban, hogy az abbas primas 1906-ban engedélyt kért és kapott a Szentszéktől, hogy a kongregációk elnökeit hatévente a S. Anselmóba hívhassa, hogy ott velük a rend javáról tanácskozzék és határozzon. Az 1907-ben összejött prézesek többsége azonban hangsúlyozta az apátságoknak a Regulában biztosított autonómiáját, a bencés kolostorok családias jellegét. Szerintük a legteljesebb joghatóság az apátokat illeti meg — a prézest és az abbas primast fokozatosan kevesebb. Lényegében ezt a fölfogást kodifikálta az 1918-ban életbe léptetett egyházi törvénykönyv is, mely szerint az apátok élethossziglan kormányoznak, a kolostorok önállók s a kongregációk egymástól független szervezeti egységek. Ezzel az elvi fölfogással bizonyos fokig ellentétben áll egyes római kongregációk eljárása, melyek bencés ügyekben szívesebben tárgyalnak a Rend reprezentánsának tekintett abbas prímással, mint a különféle bencés kongregációk procuratoraival. Ennek következtében az abbas prímásnak a Szentszéknél élvezett tekintélye és a bencés ügyekre gyakorolt befolyása ténylegesen nagy. A bencés szerzetesség bizonyos fokú jogi egységét tehát az abbas primas személye és állása biztosítja. A lelki, az erkölcsi -836