Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

Ez a barokk jellegű szerzetesi élet a legszebb virágzásnak né­zett eléje, amikor a katonás fegyelmet követelő, abszolutiszti­kus hajlamú Sajghó halála után 1768-ban a szelid lelkületű és bölcs Somogyi Dániel lett főapát. Kormányzása alatt Pannon­halmán és az apátságokban megvalósult Szt Benedek kívánsá­ga, kialakult a családias béke és szeretet uralma, a „pacis cari­tatisque custodia". A régóta üresen álló dömölki és bakony­béli apáti székeket a szerzet kívánsága szerint töltötte be Má­kóczy Imrével és Gráczer Zoerárddal, a rendtagok számát nö­velte s a főmonostorban s másutt is pezsgő lelki és szellemi éle­tet alakított ki. II. József föloszlatja a magyar bencés rendet A magyar bencés élet lendületes fejlődését törte derékba az az ellenséges racionalista korszellem, melynek nyugateurópai kibontakozását és hatását a föntebbiekben már ismertettük. Ez az áradat a Habsburg uralkodók és kormányaik révén elérte és elborította Magvarországot is s hatása az egyházi eszmék és intézmények, főleg a szerzetesség tekintetében pusztító volt. A fölvilágosodott és abszolutista uralkodó, II. József császár nem tudta értékelni a lényegében befelé fordult, de természe­tes és természetfölötti eszközökkel a közért is dolgozó rendek életçt. Ezért határozta el — a betegápolók és a piaristák kivé­telével — azok eltörlését és tekintélyes vagyonuk elkobzását, illetőleg más célra fordítását. Terve megvalósítása több éven át tartott. 1782-ben tilalmazta újabb szerzetesi fogadalmak té­telét, majd a papszenteléseket is. Aztán jelentéseket kért a szer­zetesek számáról és elfoglaltságáról, a rend anyagi helyzetéről és a birtokában lévő vallásos alapítványokról. Ezek után az elő­készületek után adta ki 1786. október 23-án rendeletét, melynek értelmében „a pannonhalmi bencés szerzettel, mely magas he­gyen való fekvése miatt, valamint belső szervezeténél fogva a közügyre semmi hasznot nem hajt, úgy kell eljárni, mint a többi kolostorral." Míg II. Józsefnek kolostoréit őrlő rendelkezése az osztrák ben­cés apátságoknak csak egy részét sújtotta, addig nálunk az egész magyar bencés szerzetet megsemmisítette. Pannonhalma 1786. december 3-án, Bakonybél 1787. január 11-én, Tihany 20-án, Dömölk 24-én kapta meg az erről szóló hivatalos érte­sítést. Zalavár, mivel nem a „pannonhalmi bencés szerzet"­hez, hanem a föloszlatást kikerült osztrák göttweigi apátság­hoz tartozott, tovább folytatta életét. -807

Next

/
Oldalképek
Tartalom