Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

szolgálatuk viszont lehetővé tette a jobbágy gazdálkodásnál sokkal jövedelmezőbb majorsági rendszer erősítését, mert a mezőgazdasági és a szőllőművelési munkák nagyobb részét a jobbágyok ingyen, azaz robotként végezték. A gazdálkodást természetszerűleg a pannonhalmi központból irányították, de voltak vidéki szervek is. A somogyi tizedek kormányzósága Kaposváron volt a XVII. században, a pozsonymegy ei jobbágy- és majoros gazdálkodásra Deákiban ügyeltek föl, a mezőgazdasági termékek (gabona, bor, állat, gyapjú) legfőbb értékesítése pedig a külfölddel élénk kapcsolatot tartó Győrött történt. De nemcsak abban a tekintetben javultak az anyagi viszonyok, hogy a „török világ" elmúltával növekedtek a bevételek, hanem azáltal is, hogy a terhek, a hadi kiadások csökkentek. Hogy mit jelentettek a török háborúk Pannonhalma számára, az abból is látható, hogy saját költségén kellett gondoskodnia a vár fönntartásáról, a várkapitány és a 30—50 főnyi állandó várőrség ellátásáról. A várőrség egyik tagja okozta azt a tűzvészt, mely 1652-ben elhamvasztotta az alig fölépült templomot és monostort — s a nagy áldozatok árán restaurált Pannonhalmát 1683-ban a törökök tették tönkre. Bár a fölszabadulást követő időkben is kellett hadi adót fizetnie Pannonhalmának s egy-egy kis (10—20 főből álló) bandériumot is küldött a háborúba induló sereghez — ezek a kiadások már közel sem terhelték annyira Pannonhalmát és a többi apátságot, mint a korábbiak. Az apátsági népek jogi élete; az úri és a predialista szék A fő- és a fiókapátsági népek jogi, társadalmi élete lényegében az előző századokban kialakult keretek közt folyt, melynek azonban már sokkal több emléke maradt korunkra. A jobbágyfalvak életét első fokon a földesúr által kinevezett bírók irányították. A főapátsági falvakban előforduló súlyosabb jellegű anyagi és erkölcsi kihágások s a bűntények viszont már az évente egyszer-kétszer, rendszerint Győrött, néha Pannonhalmán összeülő úriszék elé kerültek. Az elnök — a főapát fölkérésére — általában a győrmegyei alispán volt, az ülnökök, a szavazó bírák pedig a győri szolgabírók és más jog értő férfiak közül kerültek ki. A vádat a főapátság ügyésze — procurator, prókátor — képviselte. A vád alapján lefolytatott vizsgálat után vallomásokkal, tanúkkal, esküvel, nem ritkán kényszer-774