Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

káját Mungenast József folytatta, Matielli szobrász és Tróger s Rottmayr festő díszítette. A templom kéttornyos oromzata elé félkörös terasz került, ahonnét gyönyörű kilátás nyílik az alatta kanyargó Dunára. De ugyanerről a teraszról lehet bejutni a templomot két oldalról szegélyező két épületszárnyba is, mely közül a 196 méter hosszú délire helyezték a „Kaisersaal"-t a maga tartozékaival együtt, az északira pedig a bencések és az iskolás ifjúság helységeit. Ugyanők építették föl Sonntagberg templomát, melynek anyamonostorát Seitenstettent Mungenast barokkizálta. Az osztrák építkezések sorozatában ki kell még emelnünk a göttweigit, melyre az 1728. évi nagy tűzvész után került sor. Bessel Gottfried apát Hüdebrandt Lukáccsal terveztette meg a munkát, aki a legnagyobb bencés apátságot kívánta megépíteni a Wachaura néző hegytetőn. Bár terve egész valójában nem tudott megvalósulni, a mégis impozánssá fejlesztett monostor díszlépcsője s a templom homlokzata a barokk építészet legszebb alkotásai közé tartozik. A művészetekről szólva a zenét is meg kell említenünk, hisz a német muzsika a XVIII. században élte virágkorát s az az egyetemes zenetörténetnek is legfényesebb korszaka. A fejedelmi udvarok és a székesegyházak mellett a bencés apátsági templomok és iskolák is kivették részüket a kor zenei életéből. Mabillon az 1683. évi németországi tanulmányútján csodálkozva hallgatta és élvezte a bencés zene- és énekkarok előadásait s kívánta, hogy azok példáját a francia bencések is kövessék. A zeneileg művelt és gyakorlott kolostori ,,Sängerknabe"-k közül sokan lettek bencések, akik aztán továbbfejlesztették képességeiket. Neves komponista volt a banzi Rathgeber Bálint, a prüfeningeni Königsperger Marián, az ebersheimmünsteri Haas Ildefonz. A melki Kimmerling Róbertot Haydn, a kremsmünsteri Sparry Ferencet a nápolyi Leo Leonardo képezte tovább, a neustadti Pögl Szeverin Mozarttal állott kapcsolatban, a melki Stadler Miksa pedig Haydn és Mozart baráti köréhez tartozott. A német zenetörténet legkiválóbb művelője akkortájt a már többször említett Gerbert Márton volt, aki 1774-ben jelentette meg kétkötetes ,,De cantu et musica sacra" című művét. A vallásos népéneket a göttweigi Corner Dávid és a seeoni Werlin János fejlesztette. Az előbbi 1625-ben latin és német énekeket tartalmazó művet adott ki, mely félszázad alatt 7 kiadást ért meg, az utóbbi „Liederwerk"j e pedig a német zene- és énektörténet fontos forrása. -740