Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

konventmise alkotta. A magánmiséket kevésbé alkalmazták, a gyónást, áldozást általában hetenként végezték. A napi félórás elmélkedés, a lelkiismeretvizsgálat, a szentségimádás és lelkiolvasás, a havi rekollekció és az évi lelkigyakorlat náluk is rendszeressé vált. A caeni St Etiénne-ben még ma is látható az az utolsó heti szolgálati rend, mely mutatja, hogy a szerzetesek mindvégig kitartottak a lelki élet ápolásában, az „Opus Dei" végzésében. A maurinusok lelkületét szinte kezdettől fogva bizonyos fokú keménység, szigor-óság jellemezte, ami nem kis részben szintén Tarrisse generális hagyományának tekinthető. Ö nem tudta helyeselni Szalézi Szt Ferenc vonzó szelidségét s tilalmazta művei olvasását. Mikor ď Acheryvel és Bastiddal összeállította a kongregáció nevelési céljait szolgáló lelki könyvtárt, abban is az egyházatyák s egyházi írók szigorúbb fölfogású művei kerültek előtérbe. Ez a mentalitás csak erősödött, mikor az intellektuális munka s a Szt Ágostonnal való tudományos foglalkozás mindjobban kibontakozott. A kedéllyel, az érzelemmel szemben az értelem és az akarat uralma domborodott ki, ami rokonságot jelentett az annyi bajt okozó janzenizmussal. A maurinus élet legismertebb vonása — ami egyben a legnagyobb aszkézist is jelentette — a szellemi munka volt. Ennek sikere érdekében sok fáradságot, komoly önmegtagadást és lemondást vállaltak magukra. Tudták, hogy a silentium, a magány biztosítja némcsak a lelki, hanem a szellemi munka számára is azt az összeszedettséget, mely lényeges előföltétele a nagy alkotásnak. Kedvelt szentjükkel, Ágostonnal, kinek műveit 11 kötetben adták ki, vallották a magány boldogító hatását: „o beata solitudo — sola beatitudo!" Magas célkitűzésükhöz alkalmazták növendékeik nevelését. A papságra jelentkező ifjúságuk először próbaévet tartott, aztán egyéves noviciátust végzett, majd két évig filozófiát tanult. Ez alatt az idő alatt nemcsak elegendő szerzetesi és filozófiai ismeretet, hanem beható, klasszikus szerzőkön alapuló humanista műveltséget is szereztek. Utána három évig teológiai tanulmányokat végeztek. Az utolsó, a nyolcadik év a rekollekció ideje volt, amikor a pappászentelés előtt az utolsó lelki simításokat kapták a növendékek. Aztán elváltak egymástól az ifjú szerzetesek. Túlnyomó részük apátságokba került, ahol bekapcsolódott a konventek monasztikus életébe. A tehetségesebbeket továbbképezték, hogy mint középiskolai tanárok, illetőleg apátsági könyv- és levéltárosok működhessenek. A legjobbak St Germainbe vagy a tu-718