Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VIII. Fejezet - A bencés szerzetesség megerősödése a barokk, összeroppanása a fölvilágosodás korában

az legnagyobbrészt az egyes helyeken még mindig viruló kommenda-intézményből s egyes főpapok hatalmi igényéből származott. A barokk kor bencés életének ezt az általánosságokban mozgó jellemzését a következőkben konkrét formában fogjuk részletezni. Tárgyalásunkban ez alkalommal is az egyes országok, illetve kultúrák sorrendjét követjük. Egyrészt ugyanis — miként föntebb már érintettük — az egyes államok közállapotai közt elég jelentős különbségek alakultak ki, másrészt pedig azoknak sok tekintetben a bencés apátságok is függvényei voltak. Az olaszok a cassinói-páduai kongregáció szellemében erősödnek meg Európa déli része — Itália, Hispánia — szinte egészen érintetlen maradt a hitújítás hatásától. Ennek következtében az ottani életben korántsem láthatunk olyan erős töréseket, cezúrákat, mint más, főleg az északi népek történetében. A keretek lényegükben változatlanok maradtak, tartalmuk azonban nem egy tekintetben nemesedett. Az olasz bencés szerzetesség túlnyomó részét, kb. 70 apátságot a cassinói-páduai kongregáció egyesítette s annak kipróbált szervezete és egészséges szelleme biztosította a reguláris életet. A kongregációt V. Pál pápa 1607-ben 5 provinciára osztotta s azok mindegyike 2—3 tanulmányi házzal rendelkezett, melyben az illető provincia ifjúsága egyöntetű képzést és nevelést kapott. Az egyetemes káptalan 1660 óta 2, 1680 óta 3 évente ülésezett, s így a tisztségviselők is tovább maradtak állásaikban. 1687-ben a kongregáció egyetemeként nyílt meg a kereszténység központjában az Anselmianum, melyet azonban más kongregációk tagjai is látogattak. Irányítását a római Szt Pál apátja végezte. Az olasz bencés élet vezetését ebben a korban is a régi nagy apátságok — Montecassino, Pádua, Subiaco, a római Szt Pál, Polirone, a szicíliai Monreale stb. — tartották kezükben. Az V. Szt Pius által megindított s egységesítésre törekvő liturgikus reform tapintatosságát mutatja, hogy megengedte a 200 évnél idősebb hagyományok fönnmaradását. A cassinóiak 1585-ben ennek ellenére átvették a római breviárium lekcióit, antifónáit, himnuszait és szentjeit. Még tovább mentek ezen az úton 1611-ben, amikor breviáriumuk majdnem azonossá vált a rómaival. S azt is érdemes megjegyezni, hogy a cassinói kong-710