Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

dalmi működéséről majd később, más kapcsolatban emlékezünk meg. Az ő hatásának tulajdoníthatjuk, hogy a konvent 1521-ben ismét magyar származású apátot választott Laebai Mihály személyében, aki a szekszárdi monostor vezetéséről lemondva 1517 óta Pannonhalmán tartózkodott. Ha nem is kiváló, de bizonyára szintén magyar eredetű volt az a „skót" bencés is, akit az 1508. évi vizitátorok a szkalkai apátságban találtak. II. Ulászló elindítja a hazai bencés reformot, megvalósítását Tolnai Máté pannonhalmi apátra bízza Magyarországon nemcsak a bencések tudtak külföldi rendtársaik reformmozgalmairól — legalább annyit tudtak róluk a királyi udvarban is. A két kolduló rend újjászervezése már Mátyás uralkodása alatt megtörtént s az 1486. évi országgyűlés — miként föntebb láttuk — a bencés rend reformjának a módját is meghatározta. Csupán az volt a baj, hogy a megjelölt helyes módszereket nem vették alkalmazásba: a kommendátorok helyett nem kerültek bencés apátok a konventek élére. Ezért az 1498. évi országgyűlés ismét követelte, hogy bármilyen klerikus kap is egyházi javadalmat, az egy éven belül köteles magára venni annak a szerzetnek a ruháját, azaz köteles annak a rendnek tagjává lenni. S amit nem valósított meg az erőskezű, de túlságosan is evilági gondolkozású Mátyás, azt megtette a gyönge uralkodónak tartott, de vallásos lelkületű utóda, II. Ulászló. A hetvenéves kommendátori uralomnak ő vetett véget Pannonhalmán, amikor 1500 február 26-án apáttá nevezte ki kancelláriája egyik jegyzőjét, Tolnai Mátét. Tolnai korábbi életéről nem sokat mondanak forrásaink. Tolnán született 1460 körül. Atyja, Mihály asztalos volt, aki tehetséges fiát a hazai tanulmányok befejezése után 1479-ben a krakkói egyetemre küldte. A polgári származású ifjú, aki sohasem tanult meg lovagolni, magisteři fokozat elnyerése után hazatért s mint pécsegyházmegyés klerikus a királyi kancelláriában nyert alkalmazást. 1508-ban állította róla az esztergomi káptalan és a pannonhalmi konvent, hogy már akkor is példás erkölcsi, szinte szerzetesi életet élt. A domonkosok generálisa, a velencei Turrianus Joakim a velük szemben tanúsított szeretetszolgálataiért (caritatis subsidiis) 1493-ban confraternitásukba vette s ezzel mintegy a rend tiszteletbeli tagjává s lelki kincsei részesévé tette. II. Ulászló jól ismerte és nagyrabecsülte Tolnai értelmi képességeit, tudományos műveltségét és erkölcsi magatartását. A -678