Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Korunk bencés kultúráját ismertetve érdemesnek tartjuk megemlíteni azokat a latin nyelvű, de magyar szövegeket is tartalmazó kódexeket, melyek Magyarországon készültek, illetőleg voltak használatban, aztán osztrák bencés apátságokba kerültek. Hogy akár íróik, akár használóik, akár külföldre származtatóik — legalább is részben — magyar bencések voltak-e, nem tudjuk, de nem lehetetlen. A mondseei apátság három ilyen vonatkozású kódexe közül az első Boethius De consolatione philosophiae című művét tartalmazza, melyhez aztán magyar nyelvű magyarázatokat fűztek. Ez a kódex 1374-ben készült s 1419-ben már a melki apátságban volt. A tankönyvnek szánt másik kódexet 1418—22. években írták Cseh-, illetőleg Morvaországban. A könyv később Rotenburgi János deák tulajdona lett, aki Budán tanult magyarul s ott írt bele magyar szavakat. A harmadik, liturgikus tartalmú kódex 1460-ban jött létre Magyarországon. Naptárában ugyanis az összes magyar szentek megtalálhatók, s egyes antifónái magyar szenteket — Istvánt, Imrét, Lászlót — dicsőítenek. Legnagyobb értéke az a magyar szöveg, mely a tízparancsolat 4—7. parancsát s annak magyarázatát adja. A göttweigi apátságnak szintén volt a XV. század vége felé készült olyan latin nyelvű kódexe, mely Szűz Máriához szóló magyar nyelvű imádságokat tartalmaz. S megemlítjük végül a bajor tegernseei apátságnak azt a kódexét, mely ugyancsak a XV. század második feléből való, s amelyben a magyar szentek (István), Gellért, Imre, László) legendái olvashatók. A magyar nyelvű emlékekkel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy a reánk maradt legrégibb magyar levelet Albert tihanyi apát írta 1486-ban testvérének, Bálint litteratusnak Mármarosba. Monostoraink könyvállománya — miként a föntebbiekből is láthattuk — főleg liturgikus és aszketikus művekből állott, amikhez még néhány teológiai és pasztorációs könyv társult. A legteljesebb könyvkatalógusunk az, melyet 1427-ben Kolozsmonostoron állítottak össze, s amely jól jellemzi a bencések szellemi világát. Eszerint a különféle liturgikus műveken kívül megvolt a hittudomány kézikönyve, a „Compendium sacrae theologiae" s annak forrása, a biblia. A lelki élet irodalmát az ősi „Vitae patrum", az „Ex dictis vei gestis sanctorum catholicorum patrum" s a Stolán is szereplő „Duo libri Malogranati de penitentibus et proficientibus" c. könyvek képviselték. A prédikációgyűjtemények és a katechézisek könyve a hivek és a bencések igényét szolgálták. Jellemző a katalógus készítőjének az a megjegyzése, hogy a három zsolozsmás könyv közül az egyiket -669