Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

A jegyelem bomlása a kommenda korában; a vágáns és á proprietárius szerzetesek Amíg működött a káptalani intézmény és bencés apátok álltak a monostorok élén, addig rendszeresen végezték az imádságot és általában az istentiszteletet a szerzetesek. A kommendarendszer következtében aztán folyton fogyott a rendtagok száma, állandóan halkult az istendicséret hangja s végül a legtöbb helyen el is halt. Ezt jelentette nem egy esetben Mátyás és több főpap is Rómába s ezt állapította meg a legtöbb helyen a két bencés vizitátor is 1508-ban. Még a viszonylag nagy — 5 taggal rendelkező — somogyvári konvent sem tudta végezni a közös zsolozsmát, mert a két használható bencés szinte állandóan hivatalos, hiteleshelyi megbízatásokban járta a vidéket. Lényegében hasonlót mondhatunk a bencés élet erkölcsi, aszketikus, fegyelmi vonatkozásairól is. Két oldalról is jellemző eset volt, amikor 1432-ben Soós László azon a címen kérte a pápát, hogy ne mint apát, hanem mint kommendátor állhasson Pécsvárad élén, mert a bencés fegyelmet alig tudná elviselni, még kevésbé abban elöljárni. Sajnos, IV. Jenő teljesítette Soós kérését. Világos, hogy amíg apátok és káptalanok irányították a monostorok életét, addig azok igyekeztek gondoskodni a Regula megtartásáról, a föl-fölmerülő hibák és visszaélések javításáról. Mikor azonban kommendátorok léptek a helyükre, azok többsége maga sem kívánt önmegtagadó életet élni s azt a szerzetesi közösségtől sem kívánta meg s így bomlásnak indult a fegyelem. A fegyelmezett szerzetesi élet egyik legfontosabb előföltétele mindig is a klauzúra nagyrabecsülése volt. Korunkban ez ellen sokat vétettek. Bizonyos, hogy ebben nagy szerepe volt az egyébként áldásos hatású hiteleshelyi működésnek, minek során a nagyobb konventek tagjai sokszor és hosszú időn keresztül időztek a monostoron kívül. De az is igaz, hogy a „vagans", a vándor, a kóbor életmód Európa-szerte elhatalmasodott nemcsak a lovagok és céhlegények, hanem az egyetemisták, klerikusok és szerzetesek társadalmában is. Föntebb, a spanyol bencés viszonyok jellemzése során már utaltunk erre a kor- és kór jelenségre, de ismerős volt az más országokban és más rendeknél is. Az egyik vagans-dal a francia evreuxi St Taurin bencés apátság perjelét gúnyolta, hogy Vir monachus in mense Julio egressus est e monasterio — egressus est sine licentia. -664