Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában
gibb apátság, Pécsvárad igényelte magának a magyar bencés kongregáció vezetését. Imre apát 1404-ben már ,,a magyar királyságban levő bencés rend főelnöké"-nek írta magát s ezt a címet használta utódja, Buondelmonte János is 1420-ban. A káptalanok tehát folytatták működésüket és őrködtek a bencés élet fegyelme fölött. 1400-ban Egyed tatai apátot küldték az elnökök Scmogyvárra, hogy rendezze az ottani viszonyokat; az 1410es években János visegrádi apát elöljárói, azaz a káptalani elnökök beleegyezésével mondott le állásáról s ment Montecassinóra. Mikor Pannonhalma újra apátot kapott Dobói Miklós személyében (1422—1438), akkor ismét az vette át a vezetést. Az egyik 1436. évi oklevelében Dobói ,,a királyi tekintély alapján a magyarországi Szt Benedek rend főelnöke"-ként szerepelt, s mint ilyen élete végén rossz kormányzása miatt megfosztotta állásától a jáki apátot. A század második felében azonban nemcsak Pannonhalma és Pécs várad, hanem az összes jelentősebb apátságok kommendátorok kezébe kerültek, s akkor már nem volt tekintély, mely a káptalanokat összehívhatta, annak határozatait megvalósítani tudta volna. A bencés fegyelem biztosítéka a „monostor atyja", az apát, aki a reá bízott szerzetesi családot szavával és példájával kormányozza. Az apát viszont lassanként szinte teljesen eltűnt. Pannonhalmán 1470-ig a perjel, aztán az őrszerzetes állott a közösség élén, miként Szekszárdon is, ahol 1467-ben az iváni apát lett a custos. Ily körülmények között született meg az 1486. évi országgyűlés 11—12. törvénycikke, mely rámutatott ugyan a szerzetesi élet bajaira s megjelölte azok ellenszerét — csak éppen a lehetőséget nem adta meg, hogy azokat alkalmazzák. A törvény mindenekelőtt megbélyegezte azokat az apátokat, akik nem tartják meg rendszabályukat s azokat konventjükkel sem tartatják meg. Aztán elrendelte, hogy apátságot csakis az illető rend tagjai kaphatnak, akik szerzeteseikkel együtt a Regula szerint kötelesek élni. A püspökök személyesen vagy vikáriusaik révén évente kétszer fogják meglátogatni monostoraikat, hogy ellenőrizzék a rendszabályok megtartását. A méltatlan apátokat le kell tenniök, a fegyelmezetlen szerzeteseket el fogják távolítani. Mert ,,ha az apátok jók, akkor a szerzeteseknek is szükségképpen jóknak kell lenniök". Megvolt tehát a helyes, a jó törvény, csak nem volt király, püspöki kar és más közhatalom, mely az idegen kommenda-rendszer megszüntetésével visszaállította volna az apátok és a káptalanok joghatóságát s ezáltal megadta volna a reguláris bencés élet lehetőségét. -660