Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

zonyára a városi polgárságot képviselte. Hasonló társadalmi rétegeződésre következtethetünk abból is, amikor azt olvassuk, hogy Bátai Dénes, Bajai Imre, Babocsai Gergely, Kálmány Pál és Csuvák János bátai bencések 1526 szeptember elsején mint menekülők Pannonhalmára érkeztek. Nemzetiségi tekintetben természetes, hogy a magyarok voltak túlnyomó többségben, hisz Mátyás uralkodása alatt az ország lakosságának kb. 85%-a magyar volt. Akkor még a Dráva— Száva közének keleti felét is magyarok lakták. így magyarnak tekinthetjük nemcsak Kun Péter, hanem Pozsegavári Máté, sőt Szlavóniai Márk pannonhalmi bencést is. Az utóbbi nevekből természetszerűleg arra is következtethetünk, hogy Pannonhalma vonzása nemcsak Dunántúlra terjedt ki, hanem távolabbi vidékekre is. Az egyes bencés családok belső tagozódására szintén kevés adatunk van, mert sem a növendékek, sem a laikus testvérek nem szoktak részt venni a hiteleshelyi munkában, nem szerepeltek a konvent megbízottaiként peres ügyekben s így nevüket sem jegyezték föl. Csupán Pécsváradról tudjuk, hogy 1439-ben 13 fölszentelt tagja és 6 klerikusa volt, ami viszonylagosan jó szukkreszcenciát mutat. Laikus testvérekről ugyancsak elvétve hallunk s az a benyomásunk, hogy számuk aránylag kicsi lehetett. Tihanyban 2 presbyter mellett 1 laikus élt 1508-ban. Az elnéptelenedő s az „inkorporált" apátságok száma női A konventek nagysága, létszáma a XV. század folyamán, főleg annak második felében katasztrofális mértékben csökkent. Ennek okai közt elsősorban a kommendátori gazdálkodást kell mondanunk. A többnyire anyagias gondolkozású kommendátoroknak semmi érdeke sem fűződött a népes konventekhez : minél kisebb volt a konvent, annál kevesebb bencés eltartásáról kellett gondoskodniok. De a monostorok és a templomok pusztulása s a fegyelem lazulása sem vonzotta a szépért és nemesért lelkesülő ifjúságot apátságainkba, mely inkább más, a kommenda káros hatásaitól ment kolduló rendekben törekedett megvalósítani eszményeit vagy külföldi bencés kolostorokba vonult. A hanyatlás nagyságát szemlélhetjük Pannonhalmán, ahol a XIII. és a XIV. században 40 tagú konvent volt, mely a XV. század végére (1480—1500) 10-re apadt le. 1503-ban a perjel mellett a tekintélyes pécsváradi apátságban 8, a szentlászlói perjelségben 2 rendtárs élt. De még megdöbbentőbb az a kép, mely az 1508-ban tartott vizitáció jelentéséből tárul elénk. A zalavári és 42 Szent Benedek fiainak II. 657