Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

A nagy királyi apátságok azonban szilárdul állottak. Az olasz polgári környezetből Budára került Galeotti 1485 körül úgy látta, hogy az ország 12 püspöke hercegek módjára él. Rajtuk kívül sok apátság is van — a pannonhalmi valóságos kiskirályság . . . Mátyás a pannonhalmi „apáti asztal" jövedelmét 4000 forintra becsülte s együttvéve kb. ugyanannyi jutott a konvent, a templom és a vár fönntartására is. Hasonló megállapításra juthatunk abból a már említett 1498. évi törvényszövegből is, mely az egyes egyházi nagybirtokosok katonaállítási kötelezettségeit szabályozta. Eszerint Pannonhalmát és Pécsváradot a győri, váci, veszprémi püspökséggel, Szekszárdot a Csanádival, Zobort a szerémivel és a nyitraival vették azonos értékűnek. Az apátságok túlnyomó többsége mégis gyorsan haladt a katasztrófa, az anyagi tönk felé. Ennek legfőbb oka a vezető társadalom féktelen önzése volt, mely a gyöngébbet kihasználni, illetőleg kifosztani törekedett. Ezt tette a század végére szinte általánossá vált — az egyházi és az állami hatalom részéről egyaránt pártfogolt — kommenda-intézmény s ezt tette a hatalmas és erőszakos birtokos szomszédság is. Ha még Pannonhalma állománya is a század folyamán 103 birtokról 64-re fogyott, akkor miként tudtak volna védekezni a kisebb és szegényebb apátságok? így érthető, hogy 1500 körül monostoraink többségében már alig volt élet. Az épületek tönkrementek, a konventek elnéptelenedtek, a még meglevő birtokok jövedelmét idegen kommendátorok élvezték. A konventek szociográfiája: az apátok és a rendtagok nemzetiségi és társadalmi származása A bencés apátságok ezen „külső" viszonyainak megtekintése után lássuk azok „belső" életét. Ennek során mindenekelőtt azok népességi körülményeire, az apátok és a szerzetesek társadalmára fordítjuk figyelmünket. A nagyobb monostorok apátai rendszerint előkelő, vagy legalább is nemes magyar családokból kerültek ki. Ilyen volt Pannonhalmán a sárosmegyei nemes származású Dobói Miklós (1422—38), a 7 nándort adó Héderváry család tagja, László, aki kommendátorként kezdte s apátként folytatta ottani működését, míg aztán 8 év múlva, 1447-ben Eger püspöke lett. Hasonlóan nagy családok sarjai voltak Garamszentbenedek apátai: a Széchy Dénes esztergomi érsek családjához tartozó János és Országh Mihály nádor rokona, Széchenyi János. A nagyobb, főleg a királyi monostorok élén gyakran találunk -655