Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

a „madocsai apát", aki a királyi számadáskönyvekben mint Mátyás kb. 30 személyből álló könyvmásoló és díszítő műtermének a vezetője szerepelt, s ahol még azután is dolgozott — szintén csak fizetésként, mint kommendátor bírhatta apátságát. Valójában „fráter Johannes Antonius Cattaneo de Mediolano"-nak hívták és Milánóból származó domonkos szerzetes volt. Vele kapcsolatban viszont azt is megjegyezhetjük, hogy nem ő volt az egyetlen kolduló rendi szerzetes, aki bencés javadalmat kapott kommendába. 1452-ben Zebegényben, 1503-ban Tapolcán domonkos, 1460-ban Bátán és Földváron, 1470-ben Lekéren ferences, 1439-ben Káván ágostonos remete lett kommendátor. S az olasz „madocsai apát" és föntebb említett más személyek szereplése azt is mutatja, hogy hiába tiltották a magyar törvények — pl. az 1453. évi 3., 1458. évi 7. törvénycikkben — hogy idegenek magyar egyházi javadalmat kapjanak. A pápák s a királyok azokat nem vették tekintetbe; kinevezettjeik közt nagy számban szerepeltek külföldi származásúak is. Természetes, hogy a királyok példáját a magánkegyurak is törekedtek követni abban a tekintetben, hogy ők is gyakran juttatták rokonaik, tanulmányokat végző ifjak s más védenceik kezére apátságaikat, hogy anyagilag támogassák őket. így kapta meg 1438-ban Zelizszentjakabot Danes János, 1548-ban Almádit Czobor Imre arra az időre, míg tanulmányait végzi a bécsi egyetemen. A szkalkai apátság élén 1508-ban a papi pályára készülő 18 éves Rosoni Mihály állott. Mátyás 1473-ban megengedte nádorának, Országh Mihálynak, hogy a királyi kegyuraság alá tartozó Garamszentbenedeket jegyzőjének és rokonának, Széchényi Jánosnak adhassa. A kegyúri önkény jele volt az is, amikor az almádi apátot kegyura 1441-ben elmozdította állásából s világi papot helyezett oda. Az iváni kegyúr, Baróthy Pál pécsi várnagy szintén kijelentette, hogy neki Vince apát nem kell s majd ő fog utódról gondoskodni. A föntebbiekből látható, hogy a bencés apátságok jövedelmét folyton fokozódó mértékben vonták el a rendi érdekek szolgálatától. Pécsvárad vagyonának, illetőleg bevételének és kiadásának 1439-ből reánk maradt összeírásából tudjuk, hogy az apát és a 19 tagú konvent háztartása 2:1 arányban osztozott a jövedelmen. Természetes, hogy a rendtől idegen lelkületű kommendátorok, ha tehették, még inkább kivették részüket belőle, minek következtében a monostor, a templom s a birtok karbantartása, a növendékek képzése, a megfelelő létszámú konvent fönntartása mind nagyobb nehézségekbe ütközött. -652