Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

ségben is élvezte a bélai és garábi bencés apátságok jövedelmeit. Unokaöccsük, Albeni Henrik a század elején garamszentbenedeki szerzetes-, illetőleg apátként szerepelt s 1407-ben szintén XXIII. János ellenpápa jóvoltából került onnét a kolozsmonostori apátság élére. Mikor aztán a meghalt Eberhard püspökségét János foglalta el, annak helyére Henrik lépett, s mint pécsi püspük (1421—44) halt meg a várnai csatában. Hasonlóképp királyi rokonság alapján jutott bencés apátságok birtokába Kropidlo János oppelni herceg, leszlaui püspök. Ö Zsigmond első felesége — Nagy Lajos leánya — révén került rokonságba a magyar királlyal s így jött Magyarországra, amikor az új lengyel király, a litván Jagelló Ulászló mint politikai ellenfelét nem akarta megtűrni Lengyelországban. Zsigmond bencés (1401-től a szekszárdi, 1408 óta a pannonhalmi) apátságok jövedelmének adományozásával kívánta biztosítani rangjához illő megélhetését, míg ügyei kedvezőre fordulnak hazájában s valamelyik lengyel püspökség élére állhat— ami azonban nem történt meg 1422-ben bekövetkezett haláláig. A királyi rokonságon kívül — a század második felétől kezdve — egyházfejedelmek, bíborosok is több apátságot vettek birtokukba. Azok jövedelmét élvezték anélkül, hogy ott tartózkodtak volna. Ilyen volt Ascanio Sforza bíboros, aki azért kapta Mátyástól a pécsváradi apátságot, hogy törvénytelen fiának, Korvin Jánosnak a milanói herceg leányával, Sforza Biancával való házassági tervét támogassa. A távol élő bíboros Mátyás haláláig nyugodtan bírta apátságát, 1490-ben azonban azt a reneszánsz szellemű pécsi püspök, Ernuszt Zsigmond igyekezett magának lefoglalni. A bíboros ennek ellenére birtokban maradt, mert II. Ulászló királynak szintén tervei voltak Sforza Biancával. Szerette volna, ha a pápa érvénytelennek nyilvánítja Korvinnak 1487-ben „per procuram" kötött házasságát, hogy aztán ő léphessen föl kérő gyanánt. így tehát ő is rá volt utalva a bíboros jóindulatára, hogy tervét a milanói hercegi s a római pápai udvarban támogassa. Bár Ulászló nem érte el célját, a bíboros megtartotta magyar bencés javadalmát. Emellett haláláig, 1505-ig 10 éven át ugyancsák az övé volt a másik gazdag királyi apátság, Szekszárd is. Utána mindkét apátságot II. Ulászló keresztkomája, a pápa magyarországi követe, Isvalies Péter bíboros, reggiói érsek nyerte el s birtokolta, míg csak Tolnai Máté pannonhalmi apát a bencés rend számára bérbe nem vette tőle azokat. A Pannonhalmát 1472 óta saját kezelésében tartó Mátyás ha648