Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Természetes, hogy ezen, jutalmazásra alkalmas, megélhetést biztosító kommendák közé sorozták az összes királyi monostorokat (Pannonhalma, Pécsvárad, Bakonybél, Tihany, Földvár, Szekszárd, Báta, Somogyvár, Zalavár, Garamszentbenedek, Visegrád, Szentjobb, Kolozsmonostor) és a módosabb magánalapítású apátságokat is (Zobor, Lekér, Tereske, Szerencs, Káva, Telki, Koppánymon ostor, Almád, Kapornak, Zselizszentjakab, Madocsa, Iván, Szék, Zebegény, Szt Trinitás, Béla, Rudina, Garáb, Szávaszentdemeter, Bulcs). Lehet, hogy csak a XVI. században került kommendátor kezére Szkalka, Kolos, Ludány, Lébény, Csatár, Széplak, Kács, Tapolca, a bihari Szent j ános és Biszere. Csupán az olyan kicsi és szegény apátságokban nem találjuk az anyagi javakat kereső kommendátorok nyomát, mint Dömölk, Ják, Hahót, Murakeresztúr, Jást, Vérteskeresztúr, Tata, Mágocs, Szentlászló, Szentpéter, Babocsa, Mogyoród, Sár, Kompolt, Jánosi, Stola, Kaplyonmonostor, Csanád, Szentgergely, Berzétemonostor. A királyok és főurak rokonai és hívei a kommendátorok Természetesen nem lehet célunk az összes kommendátorok és viselt dolgaik fölsorolása hanem meg kell elégednünk a jellegzetesebb személyek és körülmények megemlítésével. Ezekből is nyilvánvalóvá lesz, hogy milyen célok szolgálatára kényszerültek a bencés apátságok. Zsigmond korának legföltűnőbb főpapi családja a német, a stájer származású Albeni volt. A dinasztia hatalmát Eberhard alapította meg, aki a trónért folytatott küzdelmekben Zsigmond egyik legodaadóbb híve, legerősebb támasza volt, aki a harcok folyamán meg is sebesült. így érthető, hogy 1398-ban zágrábi püspök, majd királyi kancellár is lett, s amikor Zsigmond 1401ben feleségül vette Ciliéi Borbálát, a királlyal rokonságba is került. Öccse, János — úgy látszik — a német hornbachi bencés apátságban kezdte mozgalmas pályafutását. Ám 1401-ben már a bátyja egyházmegyéjében fekvő topliczai vagy topuszkói ciszterci apátság élén állott. Időközben aztán a veszprémi püspökséget is megszerezte magának, amit 1409-ben a pécsivel cserélt föl. Mindezen székfoglalás a király hozzájárulásával és a pápák ellenkezésével történt — míg aztán XXIII. János ellenpápa, korábbi egyházi méltóságait figyelembe nem véve, 1410-ben mint hornbachi bencés szerzetes papot pécsi püspökké nevezte ki. 1420-ban testvére halálával megüresedett zágrábi püspökségre ment át, mit élete végéig (1433) meg is tartott. De ebben a minő-647