Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

sze birtoka jövedelmezőségének csökkenését a terület növelésével igyekezett ellensúlyozni. Ám korunkban már alig voltak művelés alá fogható szűz területek — az erdők irtása, a mocsarak lecsapolása lényegében már befejeződött. Ilyenek hiányában a világi hatalmasok nem egyszer a szomszédos apátsági birtokokból gyarapították területeiket. Történt ez minden indokolás nélkül, csupán az erő és hatalom jogán, de történt elévülés formájában is. Egyes előkelő családok ugyanis nemzedékeken keresztül viselték egy-egy apátság védnökének, advocatusának a tisztségét; mások, a ministerialisok udvari vagy gazdasági hivatalt töltöttek be, illetőleg katonai szolgálatot teljesítettek. Mindezekért ellenszolgáltatásul birtokot kaptak haszonélvezetre. Idők folyamán sok ilyen, főleg a monostortól messzebb fekvő terület szakadt el az apátságtól s szinte észrevétlenül és ellenmondás nélkül az illető családok tulajdonába került, azaz szekularizálódott. S arra is sok eset volt, hogy egyes apátok önhatalmúlag és jogtalanul adományoztak birtokokat rokonságuknak és híveiknek s ezáltal is fogyasztották monostoruk anyagi erejét. így történt, hogy a nagy apátságok túlnyomó része már csak maradványát őrizte a karolingkori hatalmas birtokainak. A belga Lobbes 184 faluja 30-ra fogyott le a XII. század végére, a párizsi St Germain des-Prés 33 000 hektár területéből 1384-re csupán 2434 hektár maradt. Az elszegényedés folyamatát és arányát szemlélhetjük Einsiedeln esetében is, melynek 1275ben még 16, 1357-ben már csak 13 ezer franknyi jövedelme volt, azaz 80 év alatt 20%-kai csökkent. Az apátsági birtokok terjedelmének és jövedelmezőségének csökkenése következtében a kolostorok bevétele veszedelmesen megfogyatkozott — amikor viszont a kiadások folyton növekedtek. Ennek magyarázata részben abban található, hogy az ipar és a kereskedelem föllendülése folytán az életszínvonal — főleg az apáturaké — emelkedett, a megélhetés költségesebb lett, részben pedig abban, hogy a hasonló körülmények közé került állam és egyház a folyton fogyatkozó mezőgazdasági, domaniális bevételeit különféle adókkal igyekezett pótolni. S ezek az új adók nem csekély mértékben súlyosbították a bencés apátságok anyagi helyzetét. Az apáti állások betöltése kapcsán említettük már, hogy a pápák nemcsak a választás megerősítését, hanem a XIII. század közepe után a kinevezés eszközlését is mindinkább maguknak rezerválták. A kinevezés elnyeréséért, azonban — akárcsak a már korábban kialakult pápai ,,protectio"-ét — bizonyos meg31 Szent Benedek fiainak II. 481