Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

Németországban így 3 reformközpont alakult ki, pedig a Rendnek és az Egyháznak csak javára vált volna, ha ezek egyesülten fejthették volna ki üdvös hatásukat. II. Pius pápa erre vonatkozó óhaját János eichstätti püspök közölte az 1459-ben ülésező bursfeldi káptalannal s két év múlva a pápa külön bullát is adott ki ebben a tárgyban. Évtizedes sikertelen tárgyalások után 1500 körül Németország főpapja, Bertold mainzi érsek fáradozott az egység megteremtésén. Noha az érdekelt felek belátták az egyesülésből származó előnyöket, az mégsem jött létre, mert mindegyik ragaszkodott a maga eszményéhez, szokásaihoz és intézményeihez. A bursfeldiek szívesen látták volna a melkiek csatlakozását, ezek azonban túlságosan szigorúnak tartották azok aszkézisét és centralizálását s az egyes tartományok fejedelmei sem óhajtották, hogy kolostoraikat kívülről kormányozzák. Emiatt aztán a XVI. század elejére a belső erők nemhogy gyarapodtak volna, hanem kezdtek gyöngülni, fogyatkozni. Hispániában Valladolid kolostora az irányító Az olasz és a német reformmozgalmak után a következőkben a spanyolról kell megemlékeznünk. Annak születési helye és későbbi központja is Valladolid városa volt, ahol Leon királya 1390-ben azért alapított kolostort, hogy szembeszálljon a spanyol bencés élet két legsúlyosabb betegségével, a kommendával és a girovagálással. Ezért a konvent élére csupán perjel került, akit először élethossziglanra, 1465 óta pedig csak 3 évre választottak. A szilenciumot és a klauzúrát oly szigorúan tartották, hogy örökös hallgatásban és teljes visszavonultságban, „perpetua inclusio"-ban éltek. Az életveszély esetét kivéve, még 1489-ben is csak a kongregáció fejének engedélyével lehetett elhagyni a kolostort, kéthavi távolléthez pedig a káptalan hozzájárulása volt szükséges. A kolostor életmódjának kialakításában egyébként Barbo Lajos is részt vett, aki IV. Jenő pápa óhajára 1439-ben megismertette velük Szt Jusztina szokásait s a lelki életre vonatkozó útmutatásait is megküldte. Valladolid ugyan hosszú időn át nem gondolt életformája propagálására, s az ahhoz szükséges szervezet kiépítésére, a XV. század vége felé mégis elkövetkezett annak az ideje is. Ennek során jelentős esemény volt, amikor Montserrat 1493-ban a „kolostori kongregáció"-ból kiválva csatlakozásra jelentkezett, s az új élet kialakítására 14 bencést kapott Valladolidból. Ezek között volt a kiváló Ximenes bíboros, toledói érsek unokaöccse, -624