Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

közösséget alkottak; jogi szervezet nem alakult ki közöttük, pedig az nagyban hozzájárulhatott volna a nemes életforma megszilárdításához és maradandóságához. A délnémetek után az északnémetek is megindultak a reform útján, melynek központja a Göttingen közelében fekvő, korábban jelentéktelen bursfeldi apátság lett. A mozgalom kiinduló pontját a liégei Szt Jakab-kolostorban láthatjuk, ahol a XIV. században is virágzott a szerzetesi élet. Ennek apátjával, Renével jutott kapcsolatba Rode János, aki előbb a trieri káptalan dékánja, 1421 óta a trieri Szt Mátyáskolostor apátja volt. Rode a Renétől kapott néhány bencéssel kezdte meg kolostori életét. Annak körvonalait — miután azokat az évek tapasztalata szentesítette — 1435-ben hozta nyilvánosságra. Alapvetően fontosnak tartotta az apátválasztás szabadságát és a növendékek helyes nevelését. Ezeknek a megújhodási törekvéseknek a továbbterjesztő j e Dederoth János lett, aki már az 1417-ben tartott petershauseni káptalan óta foglalkozott a reform eszméjével. A megvalósítás útjára azonban csak akkor lépett, amikor 1430-ban a klusi, majd hamarosan a bursfeldi apátság élére került. Ebből a szempontból is nagy jelentősége volt a bázeli zsinatnak (1431—38), ahol a bencés reform vezető egyéniségei — a páduai Barbo, a melki Rosenheim, a trieri Rode, a bursfeldi Dederoth s mások — találkozhattak s megtárgyalhatták közös problémáikat. Anyagi és erkölcsi vonatkozásban egyaránt nyomorúságos viszonyokat talált az új apát, Dederoth kolostorában, ahol csupán 1 szerzetes várta. Az újjászervezés munkáját Rode támogatásával kezdte, aki jótanácsain és statútumain kívül 4 bencést bocsátott rendelkezésre. Az alapvetésen kívül nagy eredmények még nem jelentkezhettek, amikor 1439-ben mindkét apát meghalt. Dederoth művét utódja, Hägen János folytatta. Munkája eredményét a melki Senging Márton úgy foglalta össze 1457ben, hogy a kolostorban kitűnő fegyelem van, a szeretet és egyszerűség uralkodik benne, az apát valóban atyja szerzeteseinek. A belső rend megszilárdítása után Hägen annak propagálásához fogott, s az azonos törekvésű kolostorokat közös szervezetbe akarta egyesíteni. Mivel az északnémet apátságok 1439 után függetlenítették magukat a Mainz-Bambergi egyháztartomány káptalanjaitól, Hägen útja járhatóbbá vált. Az 1446-ban kialakított új szervezet, a „bursfeldi unió" kongregációs alapokra épült s nagymértékben igyekezett fönntartani az egyes kolostorok önállóságát. A kongregáció elnöke 6 22