Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

és Corregio is dolgozott a velencei S. Giorgio, illetőleg a parmai apátság számára is. A bencés művészek tevékenysége akkor már főleg a könyvfestésre szorítkozott. A paviai Belbello a ve­lencei S. Giorgio korális könyveit illusztrálta. — A könyvnyom­tatás elterjedése azonban a művészeteknek ezt az ágát is hama­rosan elsorvasztotta. A dalmát apátságok olasz orientációja Tudjuk, hogy a dalmát és isztriai bencés monostorok túl­nyomó többsége a XV—XVI. század folyamán elenyészett. A megmaradottak nagyrészt belátták az egyesülés és a fegyelmi élet megszilárdításának szükségességét. Az eszmét s nem ritkán a megfelelő embereket is a páduai—cassinói kongregáció bocsá­totta rendelkezésükre. A lacromaiak már 1466-ban megtalálták az odavezető utat — azóta csak pár évre kapták apátjukat. A melidai apátság ugyan­csak az olasz minta nyomán szervezte meg 1528-ban azt a kong­regációt, mely a Raguza-környéki monostorokat — így a Szt Jakab és Szt Mihály apátságot, Szt András perjelséget s még néhány kisebb házat — egyesítette. Ez aztán szabályszerűen tartotta káptalanjait, választotta elnökeit, nevezte ki a helyi elöljárókat, gondoskodott a reguláris élet fönntartásáról. Az el­nök rendszerint a Szt Jakab apátságban lakott s ott volt a közös noviciátus is. A vezetők között kiemelkedett a délitáliai szár­mazású Calvini Krizosztom, aki a XVI. század közepe után me­lidai apát, káptalani elnök és „reformátor" volt. Vele párhuza­mosan működött a 60-as években a cavai Manso Viktorin „re­formátor" is. A megújulás szellemét láthatjuk a horvát és latin nyelvű aszketikus, illetőleg teológiai irodalmon, melynek főbb képviselője a Zarándok című eposzában az ember erkölcsi fej­lődését ábrázoló Vetranovics Maurus (t 1585), s az exegéta Al­legret Fülöp volt (t 1592). A német reformkö&pontok: a bajor Kastl, az osztrák Melk s az északi Bursfeld A németországi megújhodási törekvések gyökerei jórészt szintén Itáliába nyúltak vissza. A bajorországi Kastl apátja, Ottó már a XIV. század végén szorgalmazta kolostora újjászer­vezésének megvalósítását s Ferenc 1400-ban azért ment Subia­cóba, hogy megismerje s aztán otthonában megvalósítsa az igazi bencés életet. Az így kialakult „kastli szokások" liturgikus jel­-620

Next

/
Oldalképek
Tartalom