Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VII. Fejezet - A kommenda-rendszer és a kongregációk kifejlődése; a protestantizmus és a török pusztítás a reneszánsz korában

s igyekeztek az irodalom és a tudomány műveléséről is gondos­kodni. A már említet Wessyngton és Whethamstede is foglalkozott ugyan a történetírással, de náluknál jelentősebbet alkotott Wal­singham Tamás és Elmham Tamás. Az előbbi mint a századok óta működő st albansi történész iskola vezetője s Paris Máté kései, de méltó utóda folytatta annak művét 1422-ig. A külön­böző formákban megírt művei, főleg melyek saját korára vonat­koznak, Anglia történetének legjobb forrásai. A westminsteri Elsham kolostortörténete kiválik kortársai hasonló tárgyú al­kotásai között. Mint V. Henrik káplánja franciaországi hadjá­rataira is elkísérte urát, kinek történetét versben is, prózában is megírta (t 1428). Az angol humanizmus első képviselői közt szintén megemlít­hetjük Whethamstedet, aki behatóan tanulmányozta a klasszi­kusokat s Boccaccio nyomán mithológiát írt. A canterburyi Selling Vilmos Oxfordban tanult latin retorikát, Firenzében görögöt. Kultúráját mutatja, hogy 1487-ben az angol követség szónokaként ő köszöntötte VIII. Ince pápát. Egyébként inkább receptív szellemi alkatú ember volt, aki kedvvel gyűjtötte a klasszikus szerzőket, egyéni alkotással viszont nem gyarapította az irodalmat. Kidderminster apát részt vett az V. lateráni zsinaton s mű­vében Luthernak a búcsúról vallott fölfogását kárhoztatta. Vé­dence volt az a szelíd lelkületű eveshami Róbert József, aki a reánk maradt kb. 160 levele tanúsága szerint Erazmust vallotta ugyan mesterének, akinél azonban sokkal egyháziasabb fölfo­gású volt. A levelek nem napi kérdésekkel és eseményekkel, hanem irodalmi problémákkal foglalkoznak. A kor legkiválóbb bencés költője, a buryi Lydgate János a XV. század első felében önéletrajzot, legendát, zsoltárfordítá­sokat készített. Vallásos verseit őszinte érzés jellemzi. írt sze­relmes verseket; szatíráiban a női gyöngeséget pellengérezte ki. Máskor a szegénység miatt panaszkodott, noha királyi kegy­díjat is élvezett és sokat tartózkodott nemcsak az angol, hanem a francia királyi udvarban is. Az egyetemi tanulmányok természetszerű következménye volt, hogy a bencés könyvtárak túlnyomó részét hit-, jog- és orvostudományi művek tették, melyek mellett azonban a hagiografikus és aszketikus munkák sem hiányoztak. A sekres­tyében, illetőleg a kincstárban őrzött értékesebb kódexek mel­lett a többiek a ,,kloister" s a kórus polcain álltak. A XV. szá­zadi építkezések során már külön könyvtártermeket létesítettek. -613

Next

/
Oldalképek
Tartalom