Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

állások betöltését, az apátok kinevezését is. Ha valamelyik apát a pápai udvarban halt meg, vagy az 'apátválasztással kapcsolatban problémák merültek föl, a szentszék magának vindikálta a jogot, hogy a megüresedett széket betöltse, ami legtöbbször az uralkodók, esetleg egyéb nagyurak vagy a szentszék anyagi szempontjainak figyelembevételével történt. Természetes, hogy ugyanezek a tényezők meg is foszthatták méltóságuktól és javadalmuktól a bármilyen szempontból meg nem felelő apátokat. Prüfeningben 1232-től 1306-ig 6, Reichenbachban 1239-től 1301-ig majdnem valamennyi, a liégei Szt Jakab-monostorban a XIII. század folyamán 4 volt kénytelen lemondani állásáról. A feudalizmus azonban nemcsak az apáti székek betöltése révén éreztette káros befolyását a szerzetesi életre. Említettük már, hogy a pénzgazdálkodás kialakulása milyen válságba sodorta a terménygazdálkodás keretei közt élő földbirtokos társadalmat. Az így bekövetkezett elszegényedési folyamatot csak erősítette a természetes szaporodás, melynek eredményeként az egyes nemzetségek ágakra, családokra különültek, az ősi birtokot szétosztották, fölaprózták. A birtok és a jövedelem megfogyatkozásának egyik fontos ellenszerét abban látták a kor feudális urai, hogy gyermekeiket túlzottan, hivatás nélkül is küldték egyházi pályára, nagyobb apátságokba, ahol azok megélhetést találtak anélkül, hogy családjuk birtoka csökkent volna. Voltak olyan kolostorok — főleg a német hochadelige, freiherrliche, adelige Klöster —, melyek csupán főúri vagy legalábbis nemesi származású jelentkezőket vettek föl. Ezekben és sok más kolostorban is nemcsak az általában előkelő származású apáturak, hanem az általuk kinevezett tisztségviselő „officialis"-ok is (az apát után következő perjel, a konvent anyagi ellátását intéző cellararius, a templomot gondozó custos, a szerzetes és civil betegeket ellátó infirmarius, a szegényeket gyámolító elemosinarius, a vendéglátást intéző hospitalaris, a távolabbi birtokokat kormányzó praepositus stb.) — úgy rendelkeztek bizonyos, számukra kijelölt birtokok, illetőleg azok jövedelme fölött, mint a káptalanok kanonokjai. Megtörtént ilyen előkelő apátságokban, hogy a konventtagok számát a rendelkezésre álló és egymástól elkülönített jövedelmek, „praebenda"-k szerint állapították meg, illetőleg korlátozták. 479