Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet

VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban

állások betöltését, az apátok kinevezését is. Ha valamelyik apát a pápai udvarban halt meg, vagy az 'apátválasztással kapcso­latban problémák merültek föl, a szentszék magának vindikálta a jogot, hogy a megüresedett széket betöltse, ami legtöbbször az uralkodók, esetleg egyéb nagyurak vagy a szentszék anyagi szempontjainak figyelembevételével történt. Természetes, hogy ugyanezek a tényezők meg is foszthatták méltóságuktól és ja­vadalmuktól a bármilyen szempontból meg nem felelő apátokat. Prüfeningben 1232-től 1306-ig 6, Reichenbachban 1239-től 1301-ig majdnem valamennyi, a liégei Szt Jakab-monostorban a XIII. század folyamán 4 volt kénytelen lemondani állásáról. A feudalizmus azonban nemcsak az apáti székek betöltése révén éreztette káros befolyását a szerzetesi életre. Említettük már, hogy a pénzgazdálkodás kialakulása milyen válságba so­dorta a terménygazdálkodás keretei közt élő földbirtokos tár­sadalmat. Az így bekövetkezett elszegényedési folyamatot csak erősítette a természetes szaporodás, melynek eredményeként az egyes nemzetségek ágakra, családokra különültek, az ősi bir­tokot szétosztották, fölaprózták. A birtok és a jövedelem meg­fogyatkozásának egyik fontos ellenszerét abban látták a kor feudális urai, hogy gyermekeiket túlzottan, hivatás nélkül is küldték egyházi pályára, nagyobb apátságokba, ahol azok meg­élhetést találtak anélkül, hogy családjuk birtoka csökkent volna. Voltak olyan kolostorok — főleg a német hochadelige, frei­herrliche, adelige Klöster —, melyek csupán főúri vagy leg­alábbis nemesi származású jelentkezőket vettek föl. Ezekben és sok más kolostorban is nemcsak az általában előkelő szárma­zású apáturak, hanem az általuk kinevezett tisztségviselő „offi­cialis"-ok is (az apát után következő perjel, a konvent anyagi ellátását intéző cellararius, a templomot gondozó custos, a szer­zetes és civil betegeket ellátó infirmarius, a szegényeket gyámo­lító elemosinarius, a vendéglátást intéző hospitalaris, a távolabbi birtokokat kormányzó praepositus stb.) — úgy rendelkeztek bizonyos, számukra kijelölt birtokok, illetőleg azok jövedelme fölött, mint a káptalanok kanonokjai. Megtörtént ilyen előkelő apátságokban, hogy a konventtagok számát a rendelkezésre álló és egymástól elkülönített jövedelmek, „praebenda"-k sze­rint állapították meg, illetőleg korlátozták. 479

Next

/
Oldalképek
Tartalom