Szent Benedek fiainak világtörténete II. kötet
VI. Fejezet - A bencés szerzetesség hanyatlása és a pápai reformok a gótikus későközépkorban
szebb sequentiáiban, a Dies irae-ben, a Stabat mater dolorosaban. Ennek a misztikus vallásosságnak egyik előkészítője Szt Anzelm volt, akit a skolasztikus teológia alapvetőjének is tarthatunk, aki elméletileg és gyakorlatilag kiegyenlítette a szív és az ész igényeit, s összekapcsolta azok szerepét. Az egyén vallásos élményeit hangsúlyozta aztán Szt Bernát, a Krisztus sebhelyeit, stigmáit viselő Szt Ferenc s ezen az úton-módon mélyült el újból a kor vallási élete. De a teológia is éppúgy módosult, mint az istentisztelet is. Még a liturgiával kapcsolatos egyházi ének is változott. A több, mint félévezredes múltra visszatekintő egyszólamú gregoriánt már egyszerűnek, egyhangúnak, monotonnak találták s megkezdődött a hangulatosabb polifónia térhódítása. Kezdetben az adott gregorián dallamot, a cantus firmust egy párhuzamos dallammal élénkítették, majd két — nálánál magasabb és mélyebb — hangon kísérték, miközben ezeket a kísérő dallamokat cifrázták. A fejlődés következő fokán már elhagyták a dallamok párhuzamosságát. A cantus firmusszal szemben ellenszólamot állítottak, s amikor és ahogyan a cantus firmus pl. fölfelé lendült, akkor és úgy a discantus lefelé szállt. Az így létesített művészi konszonancia nyitotta meg az utat a polifónia számára, mely a limogesi apátságból indulva csakhamar meghódította a gótikus székesegyházak énekiskoláit. A gregorián ének háttérbe szorulását mutatja, hogy a XIV. században annak kifejlesztője és központja, a római Schola Cantorum is elhallgatott, XXII. János pedig 1323-ban kénytelen volt hangsúlyozni, hogy az egyházi zene és ének célja a hívők áhítatának fölkeltése és táplálása, „ut fidelium devotio excitetur". Csupán egyes kolostori kórusok ápolták Szt Gergely hagyományait. Hasonló változást tapasztalunk a képzőművészetek, elsősorban az építészet terén. A román dómok komoly, masszív épülettömbjei, tömör falai, erős oszlop- és pillérkötegei, átfogó boltívei s impozáns tornyai élénken szemléltették a megingathatatlannak tekintett egyházi, politikai és társadalmi rend hatalmát és uralmát. Am a XII. század óta a statika elve mellett mind erőteljesebben bontakozott ki és testesült meg a dinamika eszméje. Az új, a gótikus stílus és technika egyrészt sokkal kevesebb anyaggal dolgozott, másrészt sokkal kecsesebb, lendületesebb formákat alakított ki. Azáltal, hogy a mennyezet súlyát a falakról áthárították a külső és belső pillérekre, a falmezőket hatalmas ablakokkal törhették át s az ablakokba színes üveget, illetőleg mozaikszerűen összeállított üvegfestmé476