Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

apát idejében (1131—50) mily kiválóan dolgozott, Cerbanus magasztaló levelével kapcsolatban föntebb már megemlékeztünk. „A mesternek mondott P. s a dicsőséges Béla király egykori jegyzője" gondos előkészület után fogott műve megírásához. Forrásai legnagyobb részét megtalálhatta Pannonhalmán. Hisz minden bizonnyal ott írták a pogány korról szóló Gesta Hungarorum már meglevő részleteit, s kevéssel utóbb Szt István Kisebb Legendáját is. Pannonhalmi elődei után ő is könnyen használhatta Jordanes Gót történet-ét, Regino és folytatója Chronicon-ját s az Exordia Scythica-t. Egyéb művek, mint a nem anynyira tárgyi, mint inkább stiláris szempontból hasznosított Dares Frigius-féle De excidio Troiae história és a História de praeliis Alexandři Magni és az irodalmi szerkesztés kézikönyve, a bolognai Hugó Rationes dictandi prosaice c. könyve bizonyára Montecassino közvetítésével jutottak hozzánk Itáliából. A pannonhalmi iskola magistere azonban nemcsak a könyvtár kódexeit tanulmányozta, hanem az egykori királyi nótáriushoz illően egyes bencés levéltárak (pl. a pannonhalmi, a garamszentbenedeki, a szászdi apátság) okleveleit is. Ezek mellett az írott források mellett bőségesen merített a szájhagyományból, noha népe „literator"-ának büszke önérzetével nemegyszer lenézően nyilatkozott a „parasztok hamis meséi"-ről és „az igricek csacska énekei"-ről. A királyi udvarban s a pannonhalmi monostorban szerzett ismeretségei s az ország különböző részeiről származó növendékei révén szorgosan gyűjtötte az egyes nemzetségek eredetéről szóló elbeszéléseket, a különböző vidékek, helyek, folyók, hegyek nevével kapcsolatos mondákat, amiket élénk fantáziával nagymértékben önmaga is gyarapított. Ungvár, Borsod vára, Munkács, Pusztaszer, Színhalom, a Vértes hegy, a Lapines patak stb. nevének etimológiai magyarázata révén vált érdekes honfoglaláskori történet hordozójává. A hódoltat ott népek költött vezérei (a kazár Ménmarót, a szlovák Zobor, a vlach Gelu, a bolgár Glad és Zalán) tényleges helynevek viselői voltak. Jórészt ezeknek a helyneveknek a vizsgálata vezetett arra a föltevésre, hogy Anonymus bizonyára bencés volt. Kanizsa, Alpár, Színhalom, Tormos patak, Omsó ér (?), Sabaria forrása a pannonhalmi, illetőleg a garamszentbenedeki és szászdi apátság okleveléből kerülhetett a Gesta Hungarorum-ba. De egyéb bencés helyek, illetőleg birtokok is föltűnően nagy számban találhatók az elbeszélésben anélkül, hogy a szerző egyszer is említette volna, hogy ott később neves apátság, jelentős kultúrcentrum létesült s az illető hely annak köszönhette történeti szere379-