Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

s az ünnepi miséket, püspökökhöz hasonlóan, szandálban mond­hatja. Ezek után az összes egyházi és világi uraknak — érsekek­nek, püspököknek, hercegeknek, ispánoknak stb. — megtiltot­ta, hogy az apát kérése vagy engedélye nélkül a kolostor bár­milyen ügyébe beavatkozzanak. Végül — fogadalmához híven — a levert somogyi lázadók jószágairól behajtandó tizedeket Szt Márton egyházának adományozta. A kereszténység első magyar vára, az első bencés apátság ily körülmények között kezdette meg áldásos munkásságát hazánk­ban. Az imádságos, a lelki élet ápolása mellett a szerzetesek minden erejüket a nép megtérítésére szentelték. Első föladatuk­nak az ország nyugati részén a Duna két partját megszálló Léi­törzs missziónálását tartották. Anasztáz apát után, de még a X. század utolsó éveiben Ma­gyarországra érkezett Szt Adalbert másik híve és tanítványa, Asztrik érsek-apát is szerzeteseivel. Számukra István a Duna— Dráva szögében fekvő vasashegyi, későbbi nevén pécsváradi apátságot alapította, melyet Szt Benedek tiszteletére szenteltek. Föladatuk a környékükön megtelepült Botond-törzs megtérí­tése lett. Hogy ez a munka minden uralkodói támogatás elle­nére sem volt veszélytelen, azt Pécsvárad története is igazolja. Asztrik apát szerzetesét, majd utódát, Bonifácot missziózás köz­ben súlyosan megsebesítették s így, bár nem halt bele sérülésé­be — Szt István Nagyobb Legendájának írója szerint — mél­tán részesült a vértanúság érdemében. A Balatontól délre és nyugatra fekvő területen helyezkedett el Vér-Bulcsú törzse, melynek megtérítésére István király — a pannonhalmiak mellett — a zalavári szerzeteseket rendelte. Apátságukat, akárcsak a IX. századi szlovének, Szt Adorján tiszteletére szentelték 1019-ben. Hasonlóképpen megbecsülték ősi örökségüket a zoborhegyi Fülöp apát és szerzetesei. A XI. század elejétől fogva ők is a hely régi, IX. századi patrónusa, Szt Hippolit oltalma alatt élték monostori életüket. A Dunántúlon 1018 táján még egy apátságot alapított Szt Ist­ván: a bakonybéli kolostort. Az erdők mélyén, a Gerence vize által öntözött, hegyektől körülvett völgyben épült a monostor, mely fekvésénél fogva nagyobbszabású térítői tevékenység ki­fejtésére alig volt alkalmas. Létét — Szt István Nagyobb Le­gendája szerint — annak a niederaltaichi bencésnek, Szt Gün­temek köszöni, aki többször megfordult rokona, István király udvarában, s akinek rapszodikus egyénisége időnként erős vá­gyat érzett az elvonult remete életre. Bizonyára ezt a vágyát 269-

Next

/
Oldalképek
Tartalom