Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Szt Sixtus-apátság s a IX. századból származik a ravennai Szt Vitalis és az Üj-Szt Apollinaris monostor is. Ám a longobard-frank rezsimváltozásnál sokkal nagyobb törést jelentett az ország nyugodt fejlődésében a központi hatalom elgyöngülése s azzal párhuzamosan az arab, a szaracén támadások és pusztítások erősödése. Ennek következtében az apátságok jórészében is az anyagi és az erkölcsi erő elhanyatlott. Az ellenség 820-ban a Nagy Szt Gergely által alapított palermói Szt Mártont, pár év múlva Subiacót, 846-ban a falakon kívül fekvő római Szt Pált, 881-ben a volturnusi, 883-ban a montecassinói, 898-ban a farjai, 906-ban a novalesei monostort dúlta föl. Mivel a magukban álló vidéki apátságok nehezebben voltak védhetők a szaracénokkal szemben, azért azok lakói rendszerint valamelyik közeli városba menekültek. Ott aztán meg is telepedtek s néha, legalábbis részben, még akkor is ott maradtak, amikor már ismét fölépítették ősi otthonukat. így költöztek a montecassinóiak Teanumba, majd Capuába és Salernóba, a volturnusiak ugyancsak Capuába, a farfaiak Rómába és Rietibe, a novaleseiek pedig Turinba, illetőleg Bremebe. Az itáliai bencés élet megerősödésének és újabb pusztulásának ezen vázolása után lássuk, hogy apátságaink miként helyezkedtek el az ország kulturális életében, s milyen szerepet játszottak annak fejlesztésében? Az olasz kulturális viszonyok több tekintetben is különböztek az angol, francia és a német állapotoktól. Bár Itálián is végighömpölyögtek a népvándorlás pusztító hullámai s azok következtében a latin-római elem ott is átadta a politikai irányítást az egymást követő germán népeknek, ott — ha lappangva is — mégis aránytalanul több kulturális érték maradt meg. Gondoljunk csak Cassiodorus Vivarium-ára s az annak gazdag könyvtárát jórészt megöröklő Bobbióra s a városokra, melyek élén Róma állott. Nem csoda, ha az angolok és a frankok is — hogy csak Biscop Benedekre, Alkuinra, Servatus Lupusra emlékeztessünk — innét szállították kultúrájuk alapjait. Itália népe tehát továbbra is az antik műveltség árnyékában élt s így az utána való nosztalgia korántsem volt oly erős, mint az angol-szászok és a frankok kultúrszomjúsága. De ebből következőleg Itália kulturális törekvése nem is volt oly eleven és tudatos, mint Nagy Károlyé. S azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a római birodalomban kialakult városi élet Nyugaton igazában csak Itáliában élt továb — annak hordozója pedig főleg a laikus, a civil elem, a polgárság volt. Az képviselte nemcsak az anyagi, hanem jórészt a szellemi műveltséget is. 98