Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Említettük már, hogy a longobard honfoglalók a VI. század második felében az itáliai monostorok túlnyomó részét elpusztították. A VII. században gazdasági és műveltségi szempontból szinte egyetlen jelentős apátság volt a bobbiói, melyet Szt Kolumbán kérésére 614-ben Agilulf király és bajor felesége, Theodelinda alapított. A római monostorok közül a bazilikások lassanként elveszítették szerzetesi jellegüket, mások pedig, mint a Szt Gergely által alapított Szt András is, a baziliták otthonai lettek. A VII. század közepén ugyanis megindult az arab hódítók elől menekülő keleti szerzetesek Szicíliába, Itáliába és Rómába áramlása, minek magyarázata is, következménye is, hogy a VIII. század közepéig 13 keleti származású pápa ült Szt Péter székén. A helyzet javulása akkor következett be. amikor a VII. század utolsó negyedében, Cunipert uralkodása alatt nemcsak a királyi család, hanem a nép is katolikussá lett. Ettől kezdve, igazában tehát a VIII. század eleje óta létesültek azok a jelentős apátságok, melyek az akkorra Nyugaton már ismertté vált bencés regula alapján rendezték be életüket. Ezeket az új vagy újjászervezett apátságokat két csoportra oszthatjuk. Az apátságok jelentősebb része — Szt Benedek elgondolásával megegyezően — vidéken helyezkedett el. Ilyen volt a 705ben alapított középitáliai Farja, melyet egy századon át frank apátok irányítottak és vezettek a fejlődés magas fokára. Ott nevelődött az a 3 beneventumi szerzetes — Paldo, Taso és Tato —, akik aztán a délitáliai Volturnus partján szervezték meg Szt Vincze tiszteletére szentelt monostorukat. Bár ennek életében is erős frank hatások érvényesültek, a Félsziget északnyugati határán 726-ban létesített novalesei apátság szellemisége még inkább franknak tekinthető. Ám az egyes longobard uralkodókon és hercegeken kívül II. Gergely pápa (715—731) is nagy érdemeket szerzett a bencés élet fejlesztése terén. Miután 705-ben János apát újjászervezte Subiacót, II. Gergely 718-ban a bresciai Petronax apátot Montecassino újjáépítésével bízta meg. A néhány remetével kezdett új élet fejlesztését a beneventumi hercegi család és a volturnusi apátság is lelkesen támogatta. Zachariás pápa (741—752) viszont azzal mutatta ki Szt Benedek és intézménye iránt érzett nagyrabecsülését, hogy visszaszármaztatta Montecassinóra a Regulának azt a Szt Benedek által írt, autográf példányát, melyet a menekülő bencések 577-ben vittek Rómába, s -amelyet azóta ott, a pápai könyvtárban őriztek. S ugyanő arról is gondoskodott, hogy Szt Benedeknek Szt Gergely pápa által írt életrajzát görögre fordítsák. A longobard királyi család vallá96