Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

dődött, amikor a kolostor fölszabadult a konstanzi püspökség gyámkodása alól. Grimald részben az aacheni palotaiskolában, részben Reichenauban végezte tanulmányait. Később az udvari káplánok közé jutott, majd mint kancellár azok főnöke lett. Távollétében helyettese, majd utódja (872—83) Hartmut volt. Mindketten sokat tettek az iskola érdekében, ahol a latin mellett a kiválóbb tanulókat görögre is tanították. A kb. 400 kötetes könyvtáruk szintén a leggazdagabbak közé tartozott. St Gallen szellemi életének ragyogása, mely aztán a közeli Reichenau fényét is elhomályosította, a IX. század második felében kezdődött s szinte két évszázadon át tartott — ezzel is bizonyítva, hogy a karoling reneszánsz hatása a IX. század második felében nem tűnt el. Ennek részletesebb tárgyalása viszont éppen azért már a következő fejezetbe tartozik. A birodalom nyugati kultúrközpontjai Ferrières, Auxerre, St Denis, Corbie; azok vezetői Servatus Lupus, Hincmar, Adalhard, Paschasius Radbertus A keleti után visszatérve a birodalom nyugati, francia felére, mindenekelőtt Ferrières jelentőségét kell kiemelnünk. Hogy ebben a kolostorban otthon volt Alkuin szelleme, az abból is következik, hogy kb. egy évtizeden át az ő közvetlen irányítása alatt állott, halála után pedig hűséges tanítványa, az angol-szász Sigulf lett apátja. Ö gondoskodott arról, hogy egyik szerzetese az ő adatai nyomán elkészítse Alkuin életrajzát. Ferriérest mégis Servatus Lupus tette kultúrcentrummá, aki Fuldában Hrabanus Maurus irányítása alatt végezte fölsőbb tanulmányait, majd visszatért kolostorába, ahol 841-ben apát lett. Tudományos érdemeit nem annyira mint író, hanem mint kora leglelkesebb filológusa szerezte. Határtalan igyekezettel gyűjtötte és másoltatta az ókori kéziratokat, kutatta és egyeztette azok varians szövegeit. Ö azokban már nem csupán hasznos eszközöket látott a szentírás megértéséhez, hanem önálló kultúrértékeket is. A klasszikus világ irodalmának rajongó szeretete késztette Yorkba, Rómába; azért levelezett kora tudósaival; azért fordult III. Benedek pápához, hogy Szt Jeromosnak Jeremiáshoz írt kommentárját, Cicero De orátore és De inventione s Quintilianus Institutiones oratoriae című munkáit megkaphassa. Kopasz Károly használatára római történetet szerkesztett, melyben Trajanus és Theodosius alakját domborította ki. De a teológia terén is kora szaktekintélye volt. Servatus Lupus tanítványai közé tartozott az a Heiric, aki 91