Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

„Ordo Romanus"-hoz a gallikán jellegű Sacramentarium Gelasianum fölhasználásával Alkuin készített kiegészítést, „Supplementum"-ot, mely aztán fontos szerepet játszott a Missal e Romanům kialakításában. Alkuin hatásának ismertetésekor nem feledkezhetünk meg végül széleskörű és közérdekű levelezéséről sem. Több, mint 200 levele maradt ránk, mely többségében teológiai, aszketikus és kulturális utasításokat tartalmaz. Ha látjuk, hogy azok útja Yorkba, Rómába, a Gallia délkeleti határán élő anianei Benedekhez, Arn salzburgi érsekhez vezetett, akkor érezzük, hogy Alkuin szelleme az egész nyugati kereszténységre kisugárzott. Ezt a hatást részleteiben ugyan nem ismertethetjük — az új műveltség főbb bencés központjaira és vezetőire mégis rá kell mutatnunk. Arn salzburgi érsek és Hrabanus Maurus fuldai apát A későbbi német területen Alkuin leghívebb barátja a bajor származású belga bencés, Am volt, aki 785-ben lett salzburgi püspök, 798-ban pedig ugyanott érseki joghatóságot nyert s mint ilyen a bajor egyházat — melyhez Pannónia nagy része is tartozott — irányította. Nem tudós, de művelt férfiú volt, aki dogmatikus és liturgikus problémáival ismételten fölkereste Alkuint. Hogy mennyire magáévá tette annak eszméit s azokat mennyire igyekezett saját hatáskörében terjeszteni, abból is látszik, hogy tőle kért tanítót iskolája vezetésére. A tudományok iránt érzett szeretetét megmutatta azzal, hogy több, mint 150 kódexet másoltatott könyvtára számára. A IX. század elejétől mind pompásabban kibontakozó karoling reneszánsz német szellemi központja Szt Bonifác kolostora, Fulda lett. Ez az alapító után főleg annak a Hrabanus Maurusnak az érdeme, aki a mainzi családi körből gyermekkorában Fuldába, ifjúkorában pedig Toursba, Alkuin mellé került s onnét hazatérve évtizedeken át kolostora iskoláját vezette. Ezt a foglalkozását még apátkorában (822—42) is megtartotta, sőt apáti méltóságáról is leköszönt, hogy írói és tanítói munkájának szentelhesse minden idejét és tehetségét. Hrabanus Maurus valóban „Praeceptor Germaniae" volt, mert tanítványai a német klérus és kolostorok ifjúságát képviselték s azok révén ja németeket ő ismertette meg a magasabb keresztény kultúrával. Bédával és Alkuinnal tartott szellemi rokonságot; ő sem annyira új meglátásokra és új igazságok kutatására törekedett, mint inkább az előző korok tudásának összegyűjté-