Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

tette híressé kolostori iskoláját. Följegyezték róla, hogy magas méltóságában is szinte naponként reggeltől délig, nemritkán azon túl is oktatta az ifjúságot. Egbert utódja az iskola vezetésében, majd a főpapi széken is Aelbert lett, kinek legkedvesebb és legtehetségesebb tanítványa Alkuin volt. Ennek a yorki iskolának a képét Alhcuin egy költeményében szemlélhetjük. Az egyik csoportot grammatikára, a másikat ékesszólásra, jogtudományra vagy verselésre tanították, mások csillagászattal és természettudományokkal foglalkoztak s mindezek megkoronázásaként a szentírás ismertetése következett. A yorki iskola Béda nemes szellemében, bizonyára annak könyvei nyomán működött. Mikor Aelbert visszavonult az iskola vezetésétől, helyét Alkuin foglalta el 778-ban. Mestere reá hagyta „a bölcsesség kincsét, a tudós foglalkozást, kathedráját és mindenünnét összegyűjtött könyveit". Boldog büszkeséggel írta, hogy a tudománynak abban a tárházában megvolt mindaz, amit a latin szellem otthonába kitermelt, amit a híres Graecia átküldött a rómaiaknak, amit (a szentírást) a héberek mennyei magasságból nyertek, s amit Afrika (Szt Ágoston) pazar fénye szétszórt. Alkuin művelődési eszménye a bölcsesség, a „sapientia", a „sophia" volt, amit Boethius „philosophia"-nak nevezett. Meggyőződése szerint a sapientiát az embernek Istenért, saját lelke tisztaságáért, az igazság megismeréséért s önmagáért kell szeretnie. Ha valaki hírért, állásért, gazdagságért foglalkozik tudományokkal, az a tudomány igazi világosságát sohasem fogja meglátni. Az ő művelődéselméletében is lényeges szerepet kapott a 7 szabad művészet, ami a „saecularis sapientia"1, a világi tudományok ismeretét adja. Ezek alkotják azokat a lépcsőfokokat, melyek a magasabb rendű lelki bölcsességhez, a „sapientia spirituális"-hoz vezetnek föl. A szabad művészetek 7 disciplinájának ezen a szinten a Szentlélek 7 ajándéka felel meg. A legfőbb cél a szentírás megértése, mert az ember azáltal nyeri el az igazi, a teljes bölcsességet, a „sophia"-t. Tévednénk azonban, ha a mondottak alapján azt gondolnánk, hogy Alkuinnak a „Disputatio de vera philosophia" címen kifejtett művelődési eszménye túlságosan is emléleti vagy értelmi irányban fejlődött ki. Az angol-szász pedagógiának már akkor is megvolt az érzéke az élet gyakorlati követelményei iránt. Alkuin életrajzában olvasható, hogy amikor a növendékek egyik része a grammatika elemeit, a másik a szabad művészetek magasabb ismereteit vagy a szentírási tudományokat sajátította el -— ugyanakkor valamennyien a legőszintébb igyekezettel ápol84