Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

s ott is jelentős tényezővé vált. A már említett Wilfrid apát­püspök volt az első, aki Rómába utaztában 678/9 telén megpró­bálkozott a frízek térítésével, de nem nagy sikerrel. Az ő alkalmi kísérlete után az ugyancsak northumbriai Egbert apát foglal­kozott a fríz misszió gondolatával. Mikor értesült, hogy a fríz területek déli részét a frankok meghódították, s azáltal meg­nyílt a hithirdetés lehetősége, 12 szerzetesét Willibrord vezetésé­vel útnak indította. A frízek apostola, Szt Willibrord gyermekkorában került ko­lostorba. Először Wilfrid nevelte, majd annak száműzetése után Ceolfrid apátnál tanult, végül Egbert környezetébe jutott, aki pappá szenteltette. A missziós csoport 692-ben jutott a Rajna torkolatához, ahonnát Antwerpenbe ment s ott rendezte be első központját. Willibrord azonban nem elégedett meg a frank király támogatásával, hanem a pápa megbízatását és áldását is meg akarta szerezni munkájához s ezért hamarosan Rómába indult. Ennek az útnak a célja, a Rómával való kapcsolat fölvétele s a pápa irányításának kikérése, az angol-szász hagyományok to­vábbszármaztatását jelentette. A pápától kapott megbízatás alapján s annak utasításai szerint fogott egy századdal azelőtt Ágoston az angol-szászok megtérí­téséhez s most a frízek kereszténnyé tételét hasonló módon kí­vánta megkezdeni az angol-szász Willibrord. Később, 695-ben a pápa püspökké szentelte s a fríz területek érsekévé nevezte ki. A misszió eredményessége érdekében Antwerpenből Utrechtbe tette át székhelyét s a század végén ott építette föl székesegy­házát. Káptalanját ő is munkatársaiból, a bencésekből állította össze, akik a Regulához alkalmazkodva folytatták közös életüket. Mivel Willibrord látta, hogy a frank uralom még egyáltalán nem szilárdult meg a fríz területeken s így a kereszténység sem nyugodott biztos alapokon, mintegy visszavonulási pontul a mai Luxemburg területén 698-ban fölépítette az echternachi kolos­tort. Gondoskodása nem bizonyult hiábavalónak, mert 714-ben — hacsak átmenetileg is — valóban a keresztényellenes Radbod lett a helyzet ura. Willibrord és társai missziós tevékenysége azonban nem szorít­kozott csupán a fríz törzsekre. Belgium északi részén s Luxem­burgban, sőt német területen (Thüringiában) is megfordult; Suitbert a VII. század végén a Ruhr vidékén és Pfalzban járt s a Rajna egyik szigetén, Kaiserwerthben alapított kolostort. Az eddig említett angol-szász hithirdetők Anglia északi részé­ből származtak. A 716-ban hozzájuk csatlakozó Winfrid és társai az ország délnyugati részéből, Wessex királyságából érkeztek. 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom