Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

olyan tanítványaik, akik a latin mellett a görögöt is anyanyelvükként beszélték. Ezekből a forrásokból fakadt az az angol-szász szerzetesi kultúra, melynek első kimagasló alakja Szt Aldhelm volt. Aldhelm a wessexi királyi család rokonságából származott 640 körül. Nemzeti büszkesége nem tudta elviselni az általuk leigázott írek és a britek szellemi fölényét; versenyre kelt velük és élete végén már élvezhette győzelmét. Kezdetben az ír Maidulf szerzetes tanítványa volt és a latin nyelven kívül elsajátította a görögöt is. Később Canterburyben Theodor és Adorján irányításával tökéletesítette tudását. Béda azt írta róla, hogy mind egyházi, mind profán tudományokban csodálatos műveltségre tett szert. Tanultságát prózai és verses műveiben értékesítette. Több munkájában foglalkozott a verselés kérdéseivel és boldog volt, hogy a latin Múzsát az angolok között ő szólaltathatta meg először. Büszke örömmel töltötte el, hogy az írek is elismerték tudományát s műveiket mintegy vele cenzúráztatták. Maidulf szerény kis kolostorát, Malmesburyt három évtizeden át vezette, miközben azt az angol-szász tudományosság egyik fellágvárává fejlesztette. De a később szintén híressé vált bencés apátság, Glastonbury is neki köszönhette létét, mert az ősi ír szentélyt ő szerveztette újjá rokonával, Ina királlyal. Biscop Benedek és Beda Venerabilis a művelődés angol kiválóságai Míg Aldhelm Anglia délnyugati részén, Wessexben dolgozott, addig az északin Biscop Benedek fáradozott a műveltség megalapozásán (t 690). Először udvari ember volt, aztán 2 évre Lerinsen szerzetes lett, majd az Örök-Róma bűvkörébe került s élete végéig szinte rajongó lelkesedéssel építette az angol-szász keresztény kultúrát. Hatszor járt Rómában s útjait nyitott szemmel és kultúrát szomjazó lélekkel járta. Biscop Benedek és angol társai nem élték át a római birodalom és kultúra pusztulását, annak belső romlása és külső összeomlása nem tette őket kiábrándultakká. Ök még romjaiban is csodálták Róma irodalmát, művészetét, műveltségét. De Szt Péter és Szt Pál Rómája, az Egyház középpontja sem kisebb erővel vonzotta az angol-szászokat a szent város felé. Az Itáliát és Rómát járó angol-szászok nemcsak ereklyéiket, hanem könyveiket is jórészt onnét vitték magukkal. Tanítványa és életírója, Béda följegyezte Biscop Benedekről, hogy negyedik római útjáról sok egyházi vonatkozású könyvvel 59