Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

A fölhasznált források és irodalom

benedekről Knauz i. m. 25—6, 131, 186. A zobori apátság 1112. évi oklevele CD VII/5. 84—90. Béla herceg pécsváradi asyluma uo. II. 151. Salamonra, II. István királyra és Álmos hercegre 1. SRH I. 411, 431—2, 445. Gazdaság- és társadalomtörténetünk ábrázolásához főleg Erdélyi L. Pannonhalmára vonatkozó munkásságát értékesítettük: Rendt. I. és Egyházi földesúr és szolgái a középkorban (Budapest, 1907.). Ezenkívül fölhasználtuk Molnár E.: A magy. társadalom története, Pleidell A.: Az egyházi és a világi immunitás. Bécsi évkönyv 1934, 42—55, Acsády I.: A magyar jobbágyság története. Budapest, 1906, Szekfű Gy. : Serviensek és familiárisok (Értek, a tört. tudom, köréből XXIII. köt. 3. sz.), Semjén B.: Egyházi hírszolgálat az Árpádkorban. Magy. Posta, 1939. 178—90, Csóka J. L. : Pannonhalma átalakulása a gótikus életformába. PSz 1942, 231—40. c. tanulmányokat. Az egyes apátságok adatait azok föntebb idézett történeteiből, illetőleg oklevéltáraiból vettük. A tihanyi alapítólevél részletét Erdélyi (Rendt. X. 420—1) és Bárczi G.: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvemlék, ((Budapest, 1951, 35—41) nyomán adtuk. Az egyházi fölsőbbséggel (pápákkal és püspökökkel) s a királyi és magánkegyurakkal való kapcsolatot jórészt Fraknói V. művei (Magyarország és a Szentszék, A kir. kegyúri jog) és Kollányi F.: A magánkegyúri jog hazánkban a középkorban (Budapest, 1906.) c. munkája alapján ábrázoltuk; illusztrációul főleg a Rendt. I. és XII, B. kötet adatait használtuk. Kálmán király lemondása a főpapkinevezésről Mansi XX. 1211— 12, III. Istváné Endlicher Monum. Arpadiana 382—4. III. Incének a Királyi kegyuraság tárgyában 1203-ban Imre királyhoz intézett bullája CD II. 404—5; az esztergomi érsekség azonos tárgyú jogainak elismerése uo. 420—1. Oros apát Rómába küldött leveleiről F. Schneider: Ein Schreiber der Ungarn an die Kurie aus der letzten Zeit des Tatareneinfalls. 2. Febr. 1242. MÖIG 1915. 667—70. Rogerius Carmen miserabile-jéből vett idézet SRH II. 585. 462-