Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon
A monostoralapító királyi és magán kegyurak; jogaik; az apátválasztás szabadsága és a „ jus praesentandi"; a javak és jogok közös kezelése A világi hatalommal való kapcsolat az alapítás tényéből alakult ki. A szerzetesi élet megindulásának előföltétele volt ugyanis, hogy valaki — személy, család vagy nemzetség — megvesse annak anyagi alapját: fölépítse a monostort és a templomot s megfelelő javadalom biztosításával gondoskodjék annak fönntartásáról és a szerzetesi közösség megélhetéséről. Mivel a monostorok és a templomok az alapítók, a ,,fundator"-ok birtokán, „fundus"án épültek föl, ők azok tulajdonjogát továbbra is magukénak tartották s mint „monasterium proprium"-ról, „ecclesia propria"-ról beszéltek, miként azt a Kaplyon-monostora, Ajtony-monostora, Koppány-monostora elnevezések is mutatják. Ezt a fölfogást a Zselizszentjakabot alapító Ottho ispán 1061-ben így fejezte ki: „Ut quamdiu, vivam, egomet cum Abbate monasterium regam et provideam — amíg élek, a monostort az apáttal együtt kormányzom és gondozom". A monostorok alapítóikat, s azok jogutódait a XII. századtól kezdve patrónusaiknak, kegyuraiknak hívták. A kegyuraság, a „jus patronatus" alapján monostoraink két csoportra oszlottak. Külön csoportot alkottak a királyok által alapított „királyi apátságok", melyek tekintélyét nemcsak a bőségesebb javadalmazás biztosította, hanem az a kiváltság is, hogy azok — Pannonhalma kivételével — közvetlenül az ország főpapja, az esztergomi érsek joghatósága alá tartoztak. A többiek, a magánkegyúri monostorok általában szerényebb anyagi körülmények közt éltek, nem voltak exemptek, hanem megyéspüspökeik jurisdictiója alatt voltak. A kegyúri jog gyakorlása tekintetében idők folyamán nem egyszer változások történtek. Ennek alapja az a fölfogás volt, hogy a monostort és annak birtokát az alapítók és azok jogutódai továbbra is saját tulajdonuknak tartották s a fölött mint adománybirtok, benefícium fölött bizonyos fokban rendelkeztek, így a XIII. században a király a bátai apátság kegyuraságát magán személynek adományozta, ami által az megszűnt királyi monostor lenni. Mivel azonban ez a változás az esztergomi érsek hatáskörét csorbította, az nem történhetett meg az érsek hozzájárulása nélkül. Ám ezen elszigetelt esettel szemben sokkal gyakrabban fordultak elő olyanok, hogy magánalapítású monostorok jutottak a királyi kegyuraság alá. Ez természetszerűleg következett be 28 szent Benedek fiainak X. 400
