Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

király sok vámhelyet adományozott. Garamszentbenedeken a Garamon leúsztatott fák vámját szedték, Barsban nemcsak a város, hanem a hozzá tartozó ludányi, solymosi, almási és lévai vám harmadát éppúgy megkapták, mint Gaznocza, Geled és Keresztúr községekben. A Duna mellett fekvő Lélen kívül a Tisza mentén is több helyen volt vám-, illetőleg révjövedelmük. Szoboszlón a vásár haszna szintén az apátságot illette. Jelentős tételnek tekinthetjük azt a jövedelmet is, ami a sómonopóliummal volt kapcsolatban. III. Béla a biszerei és a pannonhalmi apátságnak olyan privilégiumot adott, hogy 3 sóhajója vámmentesen szállíthatta Erdélyből a sót; az 1233-ban kötött beregi egyezményben a bulcsi apátság 5000, az eperjesi 3000, a pécsváradi 2000 darab kősó vámmentes szállítására nyert jogot. A meszesi monostor minden, a meszesi kapun áthaladó sószállító szekér után 1 darab kősót kapott vám gyanánt, Garamszentbenedeknek pedig Tordán volt só vám j a. Miután az így szerzett sóból saját szükségletüket kielégítették, a fölösleget pénzért értékesítették az apátságok. A só egységára függött attól, hogy mily távolságon szállították hajón, illetve szekéren. A töménynek nevezett hajórakományba 100 szekér, azaz 10 000 db kősót számítottak. A föntebbiekben szemléltetni törekedtünk, hogy miként alakult ki és miként fejlődött apátságaink élete gazdasági és társadalmi vonatkozásban. Ennek során világossá vált, hogy monostoraink tudatosan törekedtek többtermelésre. Ezért vették művelés alá a korábban használatlan, vagy kevésbé kihasznált területeket s a kétnyomásos rendszer helyébe ezért állították a háromnyomásos gazdálkodást. Az intenzív, a minőségi termelést főleg a kert- és szőlőműveléssel szolgálták. A legnagyobb hasznot mégis az állattenyésztés fölkarolása és értékesítése jelentett számukra. A gazdálkodás ezen fejlesztése természetesen nem történhetett meg a munkaerő gyarapítása nélkül. Ezt részben az apátsági famíliák természetes szaporodása, részben a telepítések biztosították. A mezőgazdaság fejlődését főleg a kül- és belföldi kereskedelmünk megindulása, a városi élet kialakulása serkentette és támogatta. Mivel ugyanis a gazdaságok terményfölöslege (gabona, gyümölcs, bor) s méginkább az állattenyésztés produktumai (hús, tojás, sajt, méz) piacot kezdtek találni az iparosodó hazai és a külföldi városokban, meglett a célja és értelme az önellátáson túlmenő árutermelésnek. De kisebb helyeken, akár falvakon, az ott tartott vásárokon is tudtak gazdát cserélni az áruk, minek következtében a pénzforgalom is megerősödött. 426-