Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

nincs a fejük fölött, alig gondolhatunk az Űr Jézus és a négy tanítvány vagy evangélista személyére. A boltozat négy cikkelyében egy-egy angyal félalakját festették meg; az egyik angyal mellett két oldalról egy férfi és egy nő — bizonyára a megrendelő, a „donátor" házaspár — kisebb alakja látható. Ez utóbbi csoport tagjai arisztokratikusabbak, több rajtuk a méltóság, kevesebb a mozgás — a modernebb irányzatot képviselő alkotójuk művészetén a bizánci hatással szemben már inkább a római uralkodik. Az előcsarnok falán található nyomok (álló király egy gyermekkel) bizonyítják, hogy a templom egyéb részeit is kifestették, ezek a képek azonban eltűntek a századok folyamán. Románkori falfestészetünk jellemzéséül megemlíthet j ük, hogy az természetszerűleg kezdetlegesebb, rajz és színezés tekintetében nyersebb volt, mint olasz mintaképe. Festőink azonban — szobrászainkhoz hasonlóan — tudatosan törekedtek bizonyos primitívségre és egyszerűségre. A tiszta szerkezet és világos előadás mutatja, hogy a forma szépségénél fontosabb. nak tartották a tartalom érthetőségét. A bencés könyvdíszítés; a Csatári Biblia Amint a falfestészet az építészet árnyékában fejlődött ki, úgy követte a könyvírást a könyvfestészet, a miniatúra kialakulása. Mivel a könyveket s a bennük levő díszítéseket, rajzokat és festményeket könnyebben meg lehetett óvni a pusztulástól, mint az épületeket, illetve azok falain levő festményeket, azért természetes, hogy több emlékünk maradt s ezáltal világosabb fogalmat alkothatunk a középkor könyvdíszítő és -festő tevékenységéről. Ebben a vonatkozásban azt is érdemes megjegyeznünk, hogy bár a könyvfestészet a falfestészet testvére, de rokonságban áll a szobrászattal is. Nemegyszer látjuk, hogy ugyanazokat az alakokat vagy növényi díszeket vésték ki a kőfaragók s rajzolták vagy festették meg a képírók. A magyar könyvfestészet forrásait kutatva egyrészt azokra a külföldi írástudó egyházi férfiakra kell emlékeznünk, akik a könyvírás és -díszítés művészetét szülőföldjükön elsajátították, s azt új otthonukban is folytatták; másrészt pedig azokra a külföldről hozzánk jutott és szépen illusztrált kódexekre kell gondolnunk, melyeket nálunk követendő mintáknak tekintettek. Ilyen mű lehetett az az esztergomi Oláh-féle Evangelistarium, melyet állítólag 1078-ban készítettek valamelyik Liège környéki bencés apátság számára, honnét aztán Magyarországra 406-