Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

északiak. Szinte egyedüli díszét a körbefutó párkányzatot kísérő félköríves frízek alkotják. A keleti oldal kiképzésének művészi gazdagsága viszont mármár versenyez a nyugatiéval. Mindhárom apszist négy féloszlop osztja három részre. Ezek az oszlopok itt éppúgy csupán díszítő és nem szerkezeti jellegűek, mint Cluny és Pray-le-Monial apszisain. A magasabb főapszist egyébként egy vízszintesen futó falszalag még egy emeleti és földszintes részre is tagolja. Az apszisok három-három falmezejének mindegyikét egy-egy ablak töri át, a főapszis földszintes mezőit pedig vakárkád-sorok díszítik. Szobrászatunk fejlődése; csúcspontja Jakon szemlélhető A föntebbiekben ismertetett építészeti alkotás nagyszerűségét csak fokozták azok a kőfaragók és szobrászok, akik a jáki bazilika díszítésénél tehetségük legjavát nyújtották. Hogy művészetüket kellőképpen értékelhessük, bevezetőül érdemes egy röpke pillantást vetni szobrászatunk addigi fejlődésére. A kőfaragás művészete nyomon követte az építészetét. A lombard minták és mesterek hatása már Szt István kora óta megállapítható a hazai alkotásokon. A lombardok művészetét aztán a különféle francia iskolák gazdagították és differenciálták. A nyugatiak, a normandok főleg a geometriai idomokat — vonalakat, az azokból alakított háromszögeket, rombuszokat, kockákat — kedvelték, a déliek, a provenceiak, a burgundok viszont a változatos növényi és állati motívumokat részesítették előnyben. Bár a XII. század egyik vezető szelleme, Szt Bernát hevesen ellenezte a különféle torzalakoknak templomokban való szerepeltetését, a művészek munkájuk élénkítésére és a népi hit alakjainak bemutatására mégis alkalmazták azokat. Ennek a figurális szobrászatnak a XII. század elején bekövetkezett föllendülése és önállósulása hamarosan nálunk is éreztette hatását. A föntebb említett korábbi, csupán díszítő jellegű kőfaragás után a XII. század közepe felé épült pécsi székesegyház szobrászműhelyében már Sámsonnak és Jézus gyermekségének a történetét jelenítették meg domborművek sorozatán, melyeken kifejezetten magyaros jellegű ábrázolások is láthatók. Ezzel a műhellyel állhatott kapcsolatban az a szobrász, aki a somogyvári bazilika említett reliefjeit alkotta. A később készült II. kalocsai székesegyház franciás alaprajzát és díszítését jórészt abból magyarázhatjuk, hogy korának tán legkiválóbb magyar főpapja, Lukács kalocsai — majd esz402-