Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Pannonhalmán. Legpompásabb alkotásuk a déli kapu, a „Porta speciosa", melyet vörös márványból készült 5—5 sima oszloppár s az azokat összekötő 5 félkörív alkot. Az oszlopfejezeteket s az 1., 3. és 5. ívet akantuszlevelek díszítik. Az ívmezőben Szt Márton képe látható, melynek mostani formája azonban csak az utolsó restaurálás idején (1868—76) készült. Az északi és a nyugati kapu fölépítése és díszítése bizonyára hasonlított az alsó templom egyszerű lejárójához, melynek csupán 2—2 csiszolt vörös márvány oszlopa és íve van — az oszlopfejezeteket itt is levelek díszítik. A kapukon kívül gazdagon ékesítették a templom belsejét, a hatalmas pillérkötegek s oszlopok lábazatát és fejezetét s a különböző gyám- és záróköveket. Az előbbieken inkább változatos levéldíszeket és bimbócsokrokat alkalmaztak, az utóbbiakból pedig torz vagy rendes emberfej őket faragtak. A nagyobb kompozíciót kívánó elbeszélő domborművek s az építészettől független szobrászati alkotások azonban még hiányzanak. A jáki templom a középkori magyar szépségeszmény A magyarországi román stílus fejlődésének végpontján áll legpompásabb emléke, a Szt György vértanú tiszteletére szentelt jáki apátsági templom. Csodálatos faragványokkal ékesített hatalmas faltömbjei hangulatos dombtetőn emelkednek s fölényes nyugalommal néznek vissza a legszebb századok távlatába. Mázsás tornyai a magyar középkor megdönthetetlen erejét jelképezik, tüneményes díszkapuja a magyar szépségnek a kor bármely hasonló külföldi alkotásával vetélkedő kifejezője — állapította meg a középkori művészettörténet kiváló magyar képviselője, Gerevich Tibor. A templom építését a monostoralapító Ják-nemzetség tagja, Márton ispán 1220 táján kezdte s a munka — főleg a közben történt tatárpusztítás miatt — egy emberöltőn át tartott s csak 1256-ban fejeződött be. Belső szerkezete szerint a jáki bazilika teljesen beleilleszkedik abba a bencés fejlődési vonalba, melybe a kapornaki és a lébényi templom is tartozik. A négy pillérpár három hajóra osztja a templomot. A hátsó pillérpár — akárcsak Lébényben — erősebb, mert a nyugati sarokra épített két robusztus tornyot is tartja. Szerkezeti különbség csupán abban látható, hogy az egyvonalról induló apszisképzésnél a főapszist annyira kitolták kelet felé, hogy a vonal és az apszis közé beiktathatták a négyzetes alakú szentélyt. A szentélyt a karcsú főhajótól a diadalív választja el. A főhajónak ezt a végét a szentéllyel érintkező 400-