Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

féloszlopok, az ívek, a bordák, a gyám- és zárókövek, a falakat vízszintesen +agoló párkányzatck, a kapuk és ablakok megalkotása ugyan az építészet föladata volt, azok díszítése azonban már a kőfaragás, a szobrászat hatáskörébe tartozott. Világos, hogy ez a szobrászat még nem egyenrangú társa az építészetnek, hanem annak csupán segédje vagy szolgája — önállósulása csak korunk második felében következett be. Ezenkívül azt is hangsúlyoznunk kell, hogy sem a díszítő, sem az alakos vagy figurális szobrászatunk nem mutatott olyan speciálisan bencés jelenségeket, mint aminőkre az építészet tárgyalása során föntebb rámutattunk. Az olasz, majd francia, főleg normann mintákra is tekintő díszítő szobrászatunk szívesen alkalmazta a különféle geometriai idomokat, pl. az egyenes vagy frizes vonalakat, szallagfonatokat, négyzetes alakokat, négyszöges kockákat. Szép szallagfonatos töredékeket ismerünk a XI. századi zalavári és szekszárdi s a XII. századi dömösi építkezésből; a XII. századi pannonhalmi templom emlékét egy hurokövvel díszített oszlopköteg őrzi. Az oszlop- és pillérfők kiképzésénél gyakran találhatók növényi motívumok: indák, akantuszlevelek, virágbimbók. A legszebb bimbós oszlopfők a pannonhalmi alsótemplomban láthatók. A különböző állati alakok (oroszlán, kígyó, gyík, béka, bárány, galamb stb.) szimbolikus ábrázolások voltak, melyek akkor közismert, mondhatni nemzetközi nyelven fejezték ki az Egyház dogmatikus és morális vonatkozású tanításait. A XI. századi somogyvári töredéken a galambok növényi díszek közt láthatók, a XII. századi vérteskeresztúri oroszlánok oszlopfőkön állanak, a gyík és béka pedig a XIII. század elején készült pannonhalmi pillérlábazatokon, A hazai román szobrászat tetőfokát s a figurális alkotás fejlettségét a XIII. század közepe táján (kb. 1220—56) épült jáki templomban szemlélhetjük. Ezért azt megfelelőbben a jáki templom tárgyalása során ismertetjük. Ugyanezt mondhatjuk apátsági templomaink falfestészetéről is, mivel azok képei közül is csupán a jáki freskók maradtak korunkra. A romos és a még ma is fönnálló bencés bazilikák Legrégibb emlékeink a XI. századból való pécsváradi és tihanyi alsó templom. Ez utóbbinak négyzetes terét 3 oszloppár 3 egyenlően széles hajóra osztja. A korai s így gondolataiban és eszközeiben is kezdetleges román építészetünket jól jellemzik a dísztelen falak, az erős boltozatot tartó vaskos oszlopok, me394-