Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

rát övező keresztfolyosóra vagy „kerengő"-re lehetett jutni, lépcsőn pedig az apáti lakosztályba. A déli részre került a konyha s vele kapcsolatban az éléstár s a nappali terem, mely hidegebb időben melegedő helyiségül is szolgált. A keleti oldalra helyezték — bizonyára a templom szomszédságába^ — a káptalan-, majd a hálótermet, az emeletre pedig az ebédlőt. Hasonló beosztású monostort találunk Boldván is, mely után a Pray Kódex szerzője a házszentelés módját készítette. E szerint a menet a sekrestyéből a templom mellé helyezett sírkertbe ért, onnét visszatérve a betegek házába, majd a káptalan- s a hálóterembe vonult; a keleti szárnyról aztán a délibe ment át s ott az étkező-, majd a nappali termet, végül pedig a konyhát, a házgondnokságot s az éléskamrát áldotta meg. A nyugati oldalt minden bizonnyal ott is az apát foglalta le. Bár a XII. században épült kapornaki apátság beosztását ily részletesen nem ismerjük, az 1570-ben fölvett alaprajz mégis azt mutatja, hogy ott is ragaszkodtak á tipikus megoldáshoz. A négyszögletes kis belső udvart a keresztfolyosó övezte, melynek északi oldalán a templom, a másik hármon pedig a monostor épülete látható. Ezt az épületkomplexumot tágas külső udvar vette körül s ott helyezték el a különféle műhelyeket és raktárokat. Külön kell megemlékeznünk a pannonhalmi főmonostorról, melynek hatalmas mai épülettömbje részben még korunkból származik. Mivel a monostor középpontja, a quadratura Árpádkori alkotás, azért Pannonhalmát joggal tekintjük hazánk legrégibb házának, mely folyamatos fejlődésben, szerves egységben és eleven valóságban egyedül képviseli a közel ezeresztendős keresztény magyar és bencés tradíciót. Az előző két évszázad alapjain épített tovább az előrelátó és erős akaratú Oros apát, amikor a XIII. század első évtizedeiben a monostort — az idők követelményeinek megfelelően — várrá fejlesztette. A hegyen épült monostort erős falak övezték, azokat bástyák s észak és kelet felől tornyok védték. A vár védelmi rendszerében jelentős szerepet kapott az akkor épült bazilika, mely valódi „église forteresse" volt. Az északi mellékhajója fölött képzett „gyilokfolyosó" keskeny lőrései ma is láthatók. A vár-monostor erősségét mutatja, hogy az országot dúló tatárok 1241 42-ben Pannonhalmát nem tudták elfoglalni. A környék népe azóta több, mint 7 évszázadon át „a várba" járt imádkozni és ügyes-bajos dolgait intézni. A külső várfalon belül volt egy másik fal, mely a belső területet alsó és fölső udvarra osztotta. Az alsó udvarban kaptak 391-