Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

nikának nevezünk — szintén nem maradt ránk s ezért tartalmát, keletkezési helyét és idejét is csak a későbbi gesták és krónikák szövegkritikai elemzése által tudjuk megállapítani. A Nemzeti Krónika szerzőjének eljárása igen hasonlított Hartvik püspökéhez. Tudjuk, hogy Hartvik Szt István Nagyobb Legendáját vette munkája alapjául s annak elbeszélését kiegészítette a Kisebb Legendából vett részletekkel. Ezen túlmenően mindkettő előadásán eszközölt némi tárgyi és stiláris változtatásokat s azok anyagát bővítette a szájhagyomány és saját fantáziája alkotásaival. Ezenkívül azt is tudjuk, hogy műve kidolgozása közben erős köz- és egyházjogi tendenciákat érvényesített. A mondottakhoz hasonlóan úgy látjuk, hogy a Nemzeti Krónika írója a magyarság származását, meotiszi életét, pannóniai honfoglalását és külföldi hadjáratait — azaz pogány kori történetét — főleg a Szt László korában készült Gesta Ungarorum s némileg Anonymus műve nyomán beszélte el. Az azt követő kétszázados keresztény korszak alapforrása a már végleges formát nyert Chronica Hungarorum volt, melynek előadását az Altaichi Évkönyvek magyar vonatkozású részleteivel, a Hartvikféle Szt István-legenda s a Szt László-életrajz adataival, valamint saját értesüléseivel, illetőleg egyéni alkotásaival bővítette és „modernizálta". Szerzőnk működése lényegében kettős irányú volt. Mint szerkesztő nem másolta változtatás nélkül forrásait, hanem azokból tartalmi és stiláris tekintetben is egységes s így önálló művet alkotott. Hogy ebben a vonatkozásban mekkora szabadságot engedett magának, az abból látható, hogy Szt László legendájának azt a részletét, mely Szt László haláláról, elsiratásáról s az azt követő hároméves országos gyászról szólt, egyszerűen Szt István történetének a végéhez csatolta. Önállóságát, elgondolásainak érvényesítését azonban még világosabban szemlélhetjük írói ténykedésében. Minden bizonnyal forrásában olvasta szerzőnk azt az elbeszélést, hogy az 1051-ben Magyarországra támadt német sereg az éhség következtében válságos helyzetbe került s ezért kénytelen volt fegyverszünetet kötni. Ennek értelmében Endre király jól tartotta a németeket, akik aztán vértjeiket elhányva siettek viszsza hazájukba. Ezért a helyet a nép Vértes-hegynek nevezte. Ezt a mesés elbeszélést szerzőnk úgy módosította, hogy az étellel és itallal bőven ellátott, de a magyarokkal szemben mégis bizalmatlan németek úgy menekültek Magyarországról, hogy még bársonyos ágy- és kocsifölszerelésüket is elhagyták. Ez a 383-