Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

tént szenttéavatás adta az indítást, noha a ma ismert szövegezés csak II. Endre uralkodása (1205—35) első éveiben készült. Ennek szerzője minden bizonnyal azonos volt azzal a névtelen boldvai bencéssel, aki a XII. század 90-es éveiben a boldvai apátság számára megszerkesztette misekönyvét, az úgynevezett Pray Kódexet. Monostora 1203-ban történt leégése után kódexével együtt az ország nyugati részébe költözött, ahol még néhány pótlást függesztett művéhez. A szerző és kódexe így jutott el Pannonhalmára s a misekönyvet 25 év múltán már a pannonhalmi apátság egyik birtokán, Deáki templomában használták. A boldvai bencés azonban nemcsak új otthont, hanem új munkát is kapott Oros apáttól. Mivel Pannonhalma egyik patrónusát tisztelte az újonnan szentté avatott László királyban, méltó volt, hogy valamelyik jótollú bencés megírja legendáját. Hogy ezt a munkát a Pray Kódex szerzője végezte, az főleg abból a liturgikus színezetből következtethető, mely föltűnő mértékben vonul végig a legenda szövegén, annak stílusán és frazeológiáján. Szerzőnk László királyt szinte kizárólagosan vallás-erkölcsi vonatkozásban ábrázolta. A „La-dis-laus" nevet görög alapon és önkényesen (dosis, laos) etimologizálva azt mondotta, hogy Isten ajándékképpen adta népének Szt Lászlót. Ez, a testileg és lelkileg egyaránt kiváló férfiú Isten helyettese, ,,vicarius"-a volt s mint „rector" Isten nevében kormányozta népét. Atyja volt az árváknak, vigasztalója a szerencsétleneknek, támasza az elnyomottaknak, bírája az igazságot keresőknek. A „kegyes király" püspökségek és apátságok alapításával, templomok építésével gyarapította magyar egyházát, melynek erkölcsi erejét István, Imre és Gellért szentté avattatásával is növelte. De az egyetemes egyház érdekében is kész volt küzdeni s örömmel készült a szentföldi hadjáratra. Magánéletét az imádság és az önmegtagadás szeretete jellemezte. Mindezen buzgóságáért Isten már életében kitüntette csodáival, melyek temetését is kísérték s váradi sírjánál is folytatódtak. Isten földi helyettese így jutott a mennyországba, ahol Istennel együtt uralkodik s mint népe „protector"-a továbbra is szeretettel áll a magyarság segítségére. Szt Lászlónak ez a jellemrajza sokkal inkább a szerző hagiografikus és aszketikus olvasmányai, mint történeti adatok nyomán alakult ki. A szövegösszehasonlítások megmutatták, hogy mily sok elemet kölcsönzött az író Hartvik Szt István-életrajzából, s az ideális magyar király képét tartalmazó Szt István-féle Intelmekből. Abban viszont, hogy Szt László Krisztus-király helyettese volt, aki nem uralkodni akart, hanem szolgálni népének, 381-