Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

Szt Imre erősen idealizáló legendája Hartvik püspök működése után kb. 50 évvel később, a XII, század közepe táján készült el Szt Imre legendája. A munka stiláris és tartalmi elemzése mutatja, hogy szerzője pannonhalmi bencés volt, bár nevét nem tudjuk megmondani. Ez a munka éppúgy, mint a közel egy századdal korábbi Szt Zoerárd András-legenda, kifejezetten hagiografikus, pontosabban szólva: aszketikus alkotás, melyben csupán lelki élményekről és csodás eseményekről lehet olvasni. Bár a szerző nyilvánvalóan ismerte Hartvik munkáját, még annak nyomán sem szólt hőse testvéreiről s halála idejéről és körülményeiről sem s éppígy nem használta ki Szt Istvánnak hozzá intézett Intelmeit sem, noha azokat is jól ismerte. A szerző eljárásának magyarázatát a legenda céljáról vallott fölfogásában találjuk, mely szerint az író hivatása csupán hőse vallás-erkölcsi életének ábrázolása és olvasói lelki épülésének munkálása. Ezért szorítkozott csupán a pannonhalmi látogatás és hétszeres csók, aztán a veszprémi jelenet, majd a halálával kapcsolatos cézáreai látomás és végül a vezeklő Konrád fehérvári történetének elbeszélésére. A szerző nem életrajzot készített, hanem legendát, melyben erősen idealizálta, illetőleg elrajzolta Szt Imre történeti alakját. A mű alapján inkább ifjú szerzetesnek, mint uralkodásra készülő hercegnek látjuk, aki éjszakánként zsoltárokat énekelt, minden csekélységgel megelégedett s a szüzesség erényét házasságában is megőrizte. Mellette föltűnően előtérbe állította a fiatal pannonhalmi szerzetes, Mór alakját, kinek legragyogóbb erénye szintén szűzi tisztasága, aztán alázatossága és engedelmessége volt. Az író törekvését világosan mutatja az, a szüzesség dicséretét tartalmazó részlet, melyet az anianei Szt Benedek „Codex regularum"jához csatolt, de ismeretlen szerzőtől való „Exhortatio ad sponsam Christi" című műből véve szőtt bele munkájába. Bár szerzőnk azt állította, hogy a szájhagyományból merítette elbeszélése anyagát, kifejezései mégis bizonyítják, hogy a hazai hagiografiai irodalmat is gondosan tanulmányozta s Othlo Szt Wolfgang-életrajzának a hatása is kétségtelenül látható. Bencés kultúráját azok a gondolati és stiláris kölcsönzések mutatják, melyek Szt Benedek regulájából s még inkább életrajzából kerültek munkájába. Ott azonban már túlzásba esett, ahol a Szt Imre halálára és megdicsőülésére vonatkozó látomás forrását a sok századdal korábban élt cézáreai Eusebius püspök 376-