Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

ott látta vendégül Nyugat lovagvilágának vezérkarát, az első kereszteshadjáratra induló Bouillon Gottfridot és társait. Szt István Kisebb Legendája Kálmán király uralkodása (1095—1116) első éveiben jött létre. A mű célja a Nagyobb Legenda tartalmi hiányainak pótlása és a reális történeti ábrázolás bemutatása volt. Az előszóban elmondotta a szerző, hogy ő nem törekszik a grammatikusok mesteri vonalvezetésének s a filozófusok elméncségeinek az utánzására. Ö ostobaságnak tartja, ha valaki kievez a tengerre s aztán nem tud kikötőbe jutni. Márpedig ilyenek azok, akik azt vélik, hogy ők a mesében szereplő Pegazus forrásából ittak s dicsekszenek, hogy a Parnassos szentélyében álmodoztak. Ezek bölcsesége hiábavalónak bizonyult, gyarapodásuk semmiféle gyümölcsét sem tudták fölmutatni. Velük szemben ő csak azt adja elő, amit megbízható emberektől saját füleivel hallott s azt is minden ragyogó ékesszólás és kiváló értelem nélkül. Mindazonáltal félt azoknak a versenytársaknak a marásától, akik a maguk dolgát hanyagul végzik ugyan, de mások írásait szétmarcangolják. Végül kérte, hogy bár forgassák azon könyvek „autentikus" — tán László király ösztönzésére készült?! — írásait, azért az ő rövidebb munkáját is olvassák s legyenek elnézők stílusa nyers parasztosságával szemben. Szerzőnk erős kritikája — úgy látszik — kétfelé irányult. Egyik célpontja bizonyára a Nagyobb Legenda írója volt, aki a széles alapokra fektetett művét nem tudta befejezni. Ott hagyta hősét, Szt Istvánt halálos ágyán, mikor utolsó intelmeit intézte környezetéhez. Haláláról, temetéséről s az 1080 körül már kialakulóban levő kultuszáról nem szólt semmit. A támadás azonban mások ellen is irányult, hisz többen voltak olyanok, akik a maguk dolgát hanyagul végezték ugyan, de mások munkáját szétmarcangolták. Ezek bizonyára azok a László-kori történetíró vetélytársak (emulatores) voltak, akik — főleg a mesés történeteket kedvelő Widukind és a szájhagyomány alapján — képzeletüket szárnyalni engedték s a pogány magyar múlt lendületes ismertetésével nem szolgálták sem a maguk, sem más keresztények lelki épülését s így tehetségüket haszontalan dolgokra pazarolták. írónk ebben a pót-életrajzban is kerek egészet akart adni. Ezért szólt Géza fejedelemről, majd fia, István születéséről, gyermekségéről, a somogyi lázadók leveréséről, bel- és külföldi egyházi alapításokról, a besenyő támadás elhárításáról, a garázda katonák megbüntetéséről, a király ellen tervezett merényletről s annak megtorlásáról, végül haláláról, temetéséről s szentté 363-