Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

fejedelem haláláig terjedt. Az utána uralomra került Géza feje­delemmel már az a keresztény korszak következett, melynek első századát a korábban megkezdett Chronica Hungarorum és Szt István Nagyobb Legendája ismertette. Ám László király korának történetírói saját koruk eseményei­nek f öl jegyzését, királyuk s annak családja dicsőítését sem ha­nyagolták el. A „bajnok" (pugil) Béla és a pomerán harcának leírásában ismét fölismerhetőnek tartjuk Wipo munkájának ha­tását, mely mű II. Konrád császár unokája, Judit magyar ki­rályné (1063—74) révén juthatott Magyarországra. Béla király­nak s utódainak, Salamonnak, Gézának és Lászlónak a története, a Chronica Hungarorum folytatása azonban szintén nem ere­deti formájában, hanem csak a XII. századi átdolgozásban jutott korunkra. A XIV. századi Zágrábi Krónika szerzője minden bi­zonnyal ezen László-kori folytatás alapján írta, hogy „Salamon király nem volt alkalmas az uralkodásra és a békesség fönntar­tására Béla herceggel és fiaival, azaz Gézával és Lászlóval, a ké­sőbbi dicsőséges királyokkal." A Kisebb Legenda történeti realizmusa és kritikája A daliás termetű és a vitézi életre hajló László király halála után más életeszmény jutott uralomra. A király a kevésbé elő­nyös külsővel rendelkező, de kiváló szellemi tehetségekkel meg­áldott idősebb unokaöccsét, Kálmánt, egyházi pályára szánta s ezért tudományos kiképzésben részesítette. Nem Szt Lászlón múlott, hogy öccsével, Álmossal szemben a primogenitúra jogán Kálmán mégis magának követelte és szerezte meg a királyi ko­ronát és hatalmat. Ennek birtokában revideálta s nem egy te­kintetben módosította nagybátyja politikáját. Az irányváltozás csakhamar meglátszott nemcsak a politikai és társadalmi, hanem a lelki és a szellemi élet területén is. Esz­ményképéül nem a honfoglaló, harcias Árpádot, hanem" a ke­reszténység ügyéért fáradhatatlanul dolgozó Szt Istvánt tekin­tette. Ha László király érdeklődéssel és élvezettel hallgatta az ősök dicső tetteiről szóló mesés történeteket, a „könyves" Kál­mán már kritikus szemmel és elmével vizsgálta azokat. Minden bizonnyal az ő álláspontját képviselte pozitív és ne­gatív irányban egyaránt az a pannonhalmi bencés, aki Szt Ist­ván Kisebb Legendáját írta. A szerző jól ismerhette királya föl­fogását, hisz Könyves Kálmán szoros kapcsolatot tartott a ben­cések magyarországi főmonostorával. Ezt mutatja az a tény, hogy uralkodása elején, 1096-ban ott fogadta és nyolc napon át 362-

Next

/
Oldalképek
Tartalom