Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

fejedelem haláláig terjedt. Az utána uralomra került Géza fejedelemmel már az a keresztény korszak következett, melynek első századát a korábban megkezdett Chronica Hungarorum és Szt István Nagyobb Legendája ismertette. Ám László király korának történetírói saját koruk eseményeinek f öl jegyzését, királyuk s annak családja dicsőítését sem hanyagolták el. A „bajnok" (pugil) Béla és a pomerán harcának leírásában ismét fölismerhetőnek tartjuk Wipo munkájának hatását, mely mű II. Konrád császár unokája, Judit magyar királyné (1063—74) révén juthatott Magyarországra. Béla királynak s utódainak, Salamonnak, Gézának és Lászlónak a története, a Chronica Hungarorum folytatása azonban szintén nem eredeti formájában, hanem csak a XII. századi átdolgozásban jutott korunkra. A XIV. századi Zágrábi Krónika szerzője minden bizonnyal ezen László-kori folytatás alapján írta, hogy „Salamon király nem volt alkalmas az uralkodásra és a békesség fönntartására Béla herceggel és fiaival, azaz Gézával és Lászlóval, a későbbi dicsőséges királyokkal." A Kisebb Legenda történeti realizmusa és kritikája A daliás termetű és a vitézi életre hajló László király halála után más életeszmény jutott uralomra. A király a kevésbé előnyös külsővel rendelkező, de kiváló szellemi tehetségekkel megáldott idősebb unokaöccsét, Kálmánt, egyházi pályára szánta s ezért tudományos kiképzésben részesítette. Nem Szt Lászlón múlott, hogy öccsével, Álmossal szemben a primogenitúra jogán Kálmán mégis magának követelte és szerezte meg a királyi koronát és hatalmat. Ennek birtokában revideálta s nem egy tekintetben módosította nagybátyja politikáját. Az irányváltozás csakhamar meglátszott nemcsak a politikai és társadalmi, hanem a lelki és a szellemi élet területén is. Eszményképéül nem a honfoglaló, harcias Árpádot, hanem" a kereszténység ügyéért fáradhatatlanul dolgozó Szt Istvánt tekintette. Ha László király érdeklődéssel és élvezettel hallgatta az ősök dicső tetteiről szóló mesés történeteket, a „könyves" Kálmán már kritikus szemmel és elmével vizsgálta azokat. Minden bizonnyal az ő álláspontját képviselte pozitív és negatív irányban egyaránt az a pannonhalmi bencés, aki Szt István Kisebb Legendáját írta. A szerző jól ismerhette királya fölfogását, hisz Könyves Kálmán szoros kapcsolatot tartott a bencések magyarországi főmonostorával. Ezt mutatja az a tény, hogy uralkodása elején, 1096-ban ott fogadta és nyolc napon át 362-