Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

A Gesta Hungarorum, a magyarok őstörténete A legendák világa mellett a köztörténet, sőt a pogány magyar múlt problémái is mindjobban foglalkoztatták monostoraink lakóit. A korábbi írók még csak éppen érintették a magyarság pogány korszakát — az őstörténet, a honfoglalás és a kalandozások tárgyalása, a ,,dicső múlt" emlegetése még veszedelmes vállalkozás lett volna akkor, amikor a pogányság még hamu alatt izzó parázs volt, mely nemcsak 1046-ban, hanem még 1060-ban is lángra lobbant s nagy pusztulást okozott. Egy emberöltő múltán azonban a magyar kereszténység már annyira megszilárdult, hogy létét a pogányság nem veszélyeztethette. Ez a helyzet- és lelkületváltozás világosan látható az 1092-ben tartott szabolcsi zsinatnak abból a rendelkezéséből, mely csupán egy ökör elvesztésével sújtotta azokat a változni nem tudó álmodozókat, akik források és. kutak mentén vagy erdők mélyére vonultán áldoztak pogány bálványaiknak. Emellett bizonyára az is hozzájárult íróink érdeklődési köre tágulásához, hogy királyunkban, Szt Lászlóban a magyar vitézség, a lovagi eszmény megtestesülését látták, aki győzelmet aratott a pogány kunokon és besenyőkön, a görögökön és bulgárokon, Salamon királyon és az őt támogató németeken. Ez a „lovagkirály" — aki nemcsak testi adottságai, hanem lelkülete alapján is hajlott a vitézi életre — hasonló érzületű környezetével együtt különlegesen érdeklődött a magyar hőskor eseményei iránt, szívesen hallgatta az ősök dicső tetteiről szóló énekeket és elbeszéléseket. Az ilyen korszellemben dolgozó történetíróknak természetesen nemcsak témaköre, hanem módszere is változott. Míg ugyanis az első írók a közelmúlt személyeiről szem- és fültanúk elbeszélései és saját tudásuk alapján megbízható történeteket írhattak, addig a pogány korral foglalkozó szerzők részben abból a hazai szájhagyományból meríthettek, melyben a történeti igazságot már alig lehetett megkülönböztetni a képzelet alkotásától, részben pedig azokból a külföldi följegyzésekből kölcsönöztek, melyek nemcsak egyéni vélekedéseket, hanem mesés elbeszéléseket is bőven tartalmaztak. így könnyen érthető, hogy ezt a történetírásunkat, ezt a Gesta Hungarorum-nak nevezhető művet erősen „romantikus" színezet jellemzi. A magyar őstörténet lényegében két szálból fonódott össze. Regino prümi apát 915) Chroniconjában a 889. évnél említette először a Pannoniába költözött s azóta a nyugati kereszténységet pusztító magyarokat. Mivel tudta, hogy Keletről jöttek, azért 360-