Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

készült — tartalmilag igaz, formális szempontból hamis — oklevelet szerepeltették Szt István eredeti oklevele gyanánt. De ez lett a mintája az ugyancsak Szt István korára keltezett s valójában a XIII. század elején írt pécsváradi és bakonybéli hamis alapítóleveleknek is. Ez utóbbiakat részint szintén veszélyeztetett jogok védelmére, részint azonban kívánatos előnyök (pl. főpapi jelvények) megszerzése céljából szerkesztették. Bár korszakunk vége felé már egyes bencés apátságok is kezdtek hiteleshelyi működést kifejteni, ami nemcsak sok írásbeli, hanem gondos jogi és közigazgatási és egyéb munkát is jelentett — annak részletesebb és összefüggő ismertetésével majd a IV. fejezetben foglalkozunk. A magyar legenda- és történetírás bencés jellege. Mór püspök: Zoerard András és Benedek legendája Korunk bencéseinek legjelentősebb szellemi munkája a történeti irodalom művelésében bontakozott ki. Szinte kizárólag ők alapozták meg és fejlesztették ki a magyarság történetszemléletét, ők írtak nemcsak a hagiografikus, hanem a politikai történeteket is. A legenda mellett az évkönyvek, krónikák és gesták szinte kivétel nélkül bencés apátságokban készültek s közöttük is a munka túlnyomó részét Pannonhalma végezte. így tehát a mi bencéseink ugyanazt a kulturális föladatot teljesítették Magyarországon, mint a külföldi rendtársak saját hazájukban. Ebből a tényből természetszerűleg az is következett, hogy a magyar történeti tradíció homogén jellegű lett, egyenes irányban, folyamatosan alakult ki. Következő ismertetésünkben ezúttal sem az egyetemes keresztény, hanem a sajátos bencés és magyar vonatkozásokat igyekszünk kidomborítani s ily módon mutatunk rá Árpád-kori irodalmunk jellegzetességeire. A magyar történeti irodalom első ránk maradt alkotása Szt Zoerard András remete és tanítványa, Benedek vértanú életrajza, melyet Mór bencés pécsi püspök élete vége felé, az 1064 után következő években készített. Az életrajz nemcsak hőse, hanem írója lelkülete szempontjából is tanulságos olvasmány. Az író egyszerűen, keresetlen szavakkal adta elő, hogy iskolás fiú korában ismételten hallgatta a Pannonhalmán megjelenő Benedeket, aki csodálatos dolgokat beszélt Zoerard András aszkéta életéről. Tőle hallotta, hogy mindkettőjüket István király buzgóságának híre vonzotta lengyel földről Magyarországra, a Vág sziklás partjára, ahol Zoerard .a zoborhegyi apáttól, Fülöptől kapott szerzetesi ruhát és nevet, akit aztán Andrásnak hív356-