Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

céseknek kellett megszerkeszteniük azokat a különféle tartalmú, de apátságukat érintő okleveleket., melyeket aztán a király jegyzője rendszerint átírt, letisztázott és megpecsételt s ezáltal azokat közhitelű okmányokká tette. A magyar okleveles gyakorlat egyik első és kiváló fejlesztőjét abban a Péter pannonhalmi apátban látjuk, aki kormányzása elején elkészíttette monostora egyházi ruhatárának és fölszerelésének, könyvtárának, birtokainak és jószágainak leltárát s ezt az okleveles formába foglalt jegyzéket László királlyal hitelesíttette. Ugyanő jelen volt a somogyvári apátság 1091-ben történt alapításán is s az ott kiállított alapítólevelet mint tanú aláírta. S azt is érdemes megemlíteni, hogy II. Paschal pápa 1102-ben Péter apát kérésére állította ki azt a bullát, mely a Szentszék védelmét s az apátság egyházjogi kiváltságainak és jogainak a pápai elismerését és biztosítását jelentette Pannonhalma számára. Péter apát példája természetszerűleg hatott a következő nemzedékekre is. Jogaik okleveles biztosítására készítették a pannonhalmiak a II. Béla nevében írt 1137. évi adománylevelet, Színes és Adalbert végrendeletszerű adománylevelét, Walfer ispán küszéni alapítólevelét s azt az oklevelet is, mely Hoda adományozását örökítette meg. Az oklevelek kiállítása tekintetében tanulságos az az 1201-ből származó irat, melyet mint a konvent jegyzője, Wido iskolamester állított ki, Benedek dékán, Gergely őr, Márton egykori apát, akkor a vendéglátás „mestere" pedig hitelesített. Az írásbeliség jelentőségét azonban korunkban országszerte alig értékelte valaki annyira, mint Oros pannonhalmi apát, aki három és fél évtizedes kormányzása alatt (1207—1243) levéltárának állományát meghatszorozta. Több, mint 150 oklevelet íratott, melyekben pápák és királyok védték s biztosították monostora érdekeit, melyekben megörökítette rendelkezéseit és szerződéseit, rögzítette a különféle állapotú apátsági népek jogait és kötelezettségeit. De arra is volt gondja, hogy monostora legfontosabb, 60 királyi és pápai oklevelét külön könyvbe, az úgynevezett „Liber Ruber"-be másoltassa. Ez a könyv nemcsak Pannonhalma jogi és gazdasági helyzetének volt szilárd támasza, hanem a magyar diplomatikának is a legrégibb ilynemű emléke. Bár Pannonhalma levéltára volt akkortájt is a leggazdagabb, mellette más apátságok is törekedtek arra, hogy okleveles biztosítékokat szerezzenek anyagi és erkölcsi javaik, jogaik védelmére. Biztosra vehetjük, hogy Gaufredus zobori apát 1111. és 1113. évi franciás jellegű oklevelét szintén valamelyik zobori 354-