Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon

ségével és kitartó gyakorlással sajátíttatta el növendékeivel a különféle egyházi dallamokat. A neumák alkalmazását a Pray Kódexben is többször szemlélhetjük. Az arithmetika és geometria ismeretét ugyancsak megkívánta a szerzetesek élete, mert jórészt nekik kellett elvégezni azokat a számításokat, méréseket és szerkesztéseket, melyek a monostori gazdálkodásban, építkezésben előfordultak. A csillagok világa a legrégibb idők óta érdekelte az embereket, azok járását kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérték. Szerzeteseink számára elsősorban a naptárkészítés és a húsvétszámítás céljából volt fontos az asztronómia tudománya. Világos ugyan, hogy a Pray Kódexben szereplő naptárkészítő, a „sapiens computista" már speciális tudósa volt a húsvétszámításnak, az „Esztergomi krónika" azonban bizonyítja, hogy annak szabályait az iskolákban is tanították. Az ezeket tárgyaló részlet ugyanis így fejeződik be: „A compútusról szólva ennyi legyen elég a gyermekeknek." Az egyes hónapok ünnepeit tartalmazó, s az év első napján, január 1-én ünnepelt circumcisio után elnevezett „csízió" szerkesztésének és értelmezésének a módját szintén meg kellett tanulniok a növendékeknek. Mindezen s egyéb időszámítási és csillagászati ismeretek tárházát az angol bencés Beda Venerabilis művei szolgáltatták a magyar iskoláknak, amint ezt a Pray Kódex szerkesztője bizonyítja, aki a Computus vulgaris-t, a De ratione temporum-ot s a De argumento lunae-t is fölhasználta. A régi hagyományok nyomán író Béda szerint a világ első napja március 18 volt, március 19-én nyílt meg a pokol, április 12-én kezdődött a vízözön, március 27-án támadt föl az Űr Jézus. A kánikula idejét július 14-től szeptember 5-ig számította. A hét szabad művészet ezen tárgyai mellett egyéb anyagot is közvetítettek iskoláink a tanulóknak. Amint Béda naptárában, éppúgy a Pray Kódexében is minden hónap élén megtalálhatók azok az egészségügyi szabályok, melyek a középkorban oly jelentős érvágás, vagy vércsökkentés idejét, a használandó ételek és italok minéműségét meghatározták. A nyári hőség, a „kánikula" idejét azért közölték, mert azt nem tartották alkalmasnak az érvágásra. Ugyancsak minden hónapban megjelölték azt a két szerencsétlen napot (dies Aegiptiaci) is, amikor nem volt ajánlatos pert kezdeni, vagy eret vágatni, vetni vagy ültetni, aratni vagy szüretelni s állatot szelídíteni vagy járomba fogni; az ilyen napon születőkre szerencsétlen halál várt. Bár a XII. századi Gratianus decretumai határozottan elítélték ezt a római korba visszanyúló babonás fölfogást, hatása mégis nemcsak a 348-