Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
V. Fejezet • A románkori bencés élet Magyarországon
is elsajátíthassák. Korunk szép stílusát a rímes próza jelentette a maga jellegzetes ékítményeivel. Alkalmazása — Horváth János megállapítása szerint — „tudatosságot és stilisztikai tanultságot tételez föl. Nyelvileg általában parallellisztikusan fölépített mondatokhoz, a szórendben az egyes szavak kiszámított, gyakran mesterkélt elhelyezéséhez s különböző hangzóssági elemek, szójátékok és alliteratio kereséséhez vezet. Mindezek folytán a próza bizonyos költői, gyakran játékos színezetet nyer, nem nélkülöz bizonyos numerozitást sem és néha versbe fut össze." A latin oktatás eszközei a XI. századvégi Pannonhalmán — a már említett Donatuson kívül — a Catónak tulajdonított erkölcsi szabályok (Disticha Catonis), a latin stílus mestereinek. Cicerónak és Szt Ágostonnak egyes beszédei, aztán a különböző sermo- és homíliagyűjtemények voltak. De föltételezhető, hogy ugyanott a XII. század közepe felé már használták bolognai Hugónak az 1120 körül készült ..Rationes dictandi prosaice" c. művét is, mely a versben s még inkább a prózában való irodalmi alkotás szabályait ismertette. A verselés mintáit a keresztény költészet alkotásai szolgáltatták. Ezekből 2 kötet sequentiát és 4 kötet himnuszt őriztek Pannonhalmán. Azt, hogy iskoláink latin oktatása mily eredményt ért el, a reánk maradt bencés írásos emlékek —_ oklevelek és irodalmi alkotások — mutatják. Egy pécsváradi bencés 1080 körül szép, közérthető nyelven írta meg Szt István Nagyobb Legendáját, egy zoborhegyi bencés ugyanúgy készítette el apátsága két oklevelét (1111, 1113). II. Béla korából reánk maradt néhány oklevél között a bakonybéli tűnik ki a rímes prózára való törekvésével. A XIII. század elején bizonyára boldvai bencés által Pannonhalmán írt Szt László-legenda „tele van rímes részekkel, sőt több esetben e rímes részek már versalakban jelentkeznek." A pannonhalmi iskola kezdettől fogva valamennyi között kitűnt gondos és szép stílusával. Árpádkori latin nyelvű irodalmunk stílusának vizsgálója, Horváth szerint már az első ismert tanulónk műve — Mór püspök Szt Zoerard Legendája — „jeleskedik stilisztikai ékességekben". Ez bizonyítja, hogy Pannonhalmán már az iskola megnyitásakor a „művészi stílus eszközeinek és követelményeinek ismerete is helyet kaphatott". Erre az alapra építettek aztán a következő pannonhalmi nemzedékek. Szt István Kisebb Legendájának a szerzője „erős retorikai műveltséggel" rendelkezett s a XI. század végén készült munkája „stílus szempontjából is a kor legkitűnőbb művei közé" tartozik. Az ugyanazon szerzőnek tulajdonítható Szt Gellért Kisebb Legendája „nyelve kiegyensúlyozott, mondatszerkesztése, 346-